@RekaiZsolt: sajnos nem megy. Én csak egy önjelölt mű vész vagyok ;)

Bejegyzés: Vízuális amnézia

Forditsad meg a dolgot! :)

Bejegyzés: Vízuális amnézia

Rajzolnék... karikatúra jellegű valamit... egyszer mobilon sikerült egy számomra elfogadható Mészáros Lőrinc arcot rajzolni egy Sketchbook nevű programmal, az ujjamat használva. Kiemelve a "csodás" kis frizuráját, meg a hangsúlyozottan karikás szemeit.
Itt van lelki szemeim előtt.
De képtelen vagyok újra lerajzolni. Se papírra, se mobilon.
Az eredetit meg töröltem.

Na ez az igazi amnézia ;)
És dühítő...

Bejegyzés: Vízuális amnézia

@RekaiZsolt: Óó, ha váratlanul betiltanák a nyolcbites lakossági manírt, a blog.hu recsegve omlana össze! Félreértett - én inkább csak az írásmódból próbáltam visszafelé következtetni, vajon hogy hangozhat mindez élőben. Tudja, mikor a póstán megszólal a köppenyes, hogy ha megkapja a füzetését, azonnal vesz belőle egy szép flakkont. (Olcsó szórakozás, aláírom, de mennyivel viccesebb, mint a Netflix.) A tapírkodást félretéve örülök, hogy a művészettörténet vonatkozásában laikus számára is érdekes, de legalábbis gondolatébresztő témákat dolgoz fel; magamat is idesorolom, mivel összesen egyszer fordítottam valami esszét a németalföldi festészetre jellemző szimbólumrendszerről (látszat-realizmusról?) egy szakdolgozathoz, ettől eltekintve viszont mindössze annyi közöm van a festőművészethez, hogy régebben nagyon komolyan ittam. A fenti bejegyzése után viszont elmélyedtem a Wikipedia idevonatkozó bugyraiban - tök érdekes téma, amit pedig én köszönök. További jó munkát!

Bejegyzés: Bruegel valóságának feltárása

@Puller István: Természetesen köznapi érintkezésben nem így beszélek, de ott nem is érintek ilyen témákat. Itt egy gondolati köztesről van szó, amit önmagam számára is ki szeretnék bontani, meg szeretnék érteni. Az írásbeli végiggondolás mindig megszórítás, dekonstrukció. Ez pedig erőfeszítés, amiből nem tudom kihagyni a filozófiai szempontokat, de az esszé kötetlenségét sem. Az esszé kötetlensége, hogy nem művészettörténeti szakszöveget írok, viszont a filozófiai szempont, hogy törekszem az álltalam elérhető legnagyobb pontosságra. Másik részről művész is vagyok, szabadon használom a begyűjtött, integrált nyelvi lehetőségeket, absztraktabb gondolkodást... Egyszer egy riporter azt mondta: nyomdakész szövegekkel válaszolok... A lányom szakdolgozatába részeket mondtam, amiket egy az egyben beemelt... De hozzáteszem, ez mindig valamiféle koncentrálás... Meglehet, kötetlen szövegeimbe is keverednek elvontabb kifejezések, csak ott a rövidségek miatt kevésbé feltünő... Így utóbb belegondolva, ha a blog szövegemet stilizálnám, talán közelíthetnék vele a köznapi beszélt nyelv irányába, de nekem ott inkább a kép eredeti jelentésének megértése a fontos...Mindez azt jelenti kedves István, hogy talán nem igy beszélek, ám amikor írok így gondolkodom... Tudom, "normális" esetben a tárgy, a megnevezés és hozzáfűződő gondolati kör egységet képez, de amikor festőként egy szituációt meg szeretnék érteni, ezt a nyelvi egységet fel kell bontanom, el kell távolodnom, közel kell mennem.... És ezek a minták átkerülve hosszú távú memóriába tovább hatnak... Egyszóval, remélem segíthettem! Ez a szöveg is alátámaszthatja a gondolati, nyelvi megfontolást... :) Egyúttal szeretném megköszönni az érdeklődést, nem túl gyakran reflektálnak az írásaimra...

Bejegyzés: Bruegel valóságának feltárása

Maga egyébként így is beszél? Álltalunk, vállasztás, deffinició? Nem baj, nem azért - inkább csak emberileg érdekel.

Bejegyzés: Bruegel valóságának feltárása