Szürreál-vizuális mágia....

Rékai Zsolt - Festő Napló

Rékai Zsolt - Festő Napló

Csontváry Titkos sziget

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2021. december 08. - RekaiZsolt

 

Csontváry Titkos sziget

„Szakértők még vitatkoznak Csontváry Titkos sziget című képének jelentésén, írja egy szaklap, amit szakértők írnak más szakiknak, akik nem mi vagyunk, festők, akik ezeket a szakértőket ellátják munkával, hogy legyen miből élniük. Jókat vigyorgok ezen.

Mégis mit szakértenek ezek? Meg egyáltalán minek? Mert a jelentés jelentéktelen. A kép az kép, mindig mást jelent, mindenkinek mást jelent. Ettől szép ez a dolog.

Tőlem is rendszeresen kérdezik, hogy mire gondoltam, amikor ezt és ezt festettem. Mindig valamit kitalálok, halandzsázok, sumákolok. Belül meg vigyorgok.

Van az a klasszikus kérdés, hogy mit gondolt a költő, mikor ezt és ezt írta?

Elmondom.

Fájt a foga. Kanos volt. Éhes. Már megint megugatta a szomszéd kutyája. Senki nem olvassa a verseit. Abba kéne hagyni ezt az egész költést és valami normális jól fizető munkát találni. Már megint szar a kedvem. Kb. És ezernyi triviális dolgot. Azt biztos nem, amit kiszakértenek belőle.

Hogy Csontváry mit gondolt képe festésekor, az totál mellékes. Persze vitatkozni, fejtegetni lehet. Meg szakérteni.

Valamiből nekik is kell élni.

Nemdebár?”

 

Kiváló és neves festő ismerősöm nyilatkozta ezt a facebookon. A neve most nem fontos, és gondolom sokan egyet is értenek vele. Senki véleményét, egyetértését el nem vitatom. Viszont nekem is van véleményem, reflexióm. Ennek talán csak annyi jelentősége van, hogy szemügyre vehetem a saját részidentitásomat.

A kijelentésnek igaza van egy mélységig. A befogadók nagyobb hányada nem szakértő. Megállnak egy kiállításon a festmény elött. Maguk sem tudják, de bepásztázzák a képet, keletkezik egy tapasztalati képzetük, és megjelenik a metafizikai redukció: Tetszik! Nem tetszik! Ez tizenöt, húsz másodperc. Lehet tovább menni. Ha van valami fenomenális megérintettség, akkor megáll, gyönyörködik. A megérintettség előhívta jó érzésben úszkál. Nincs rá nyelvisége, nincsenek kulcsai, de érzése van.: Ez nagyon szép! -mondja és talán meg is veszi a művet, ha teheti.

Ez a reflex metafizikai, reduktív, az élmény előzetes tudása előcsalhat néhány gondolatot: Jé egy sziget…De jó lenne ott lenni. Megszabadulni a hétköznapoktól!!

Mivel egy kép analógia, szimbólum, ezért különböző mélységekig fejthető.

A felszíni érintés tulajdonképpen laikusnak elég. Már eleve a tetszik-nem tetszik kijelentés metafizika. Kiterjesztve esztétika. Mi a baj az esztétikával?!

Ellentmondásos. A szép néha gonosz. A rút néha jó.

Közmegegyezésen alapul. Az újságok, a televízió tudatalattira ható képi rendszere megmondja: Ez a photoshop tündér a szilikon mellekkel szép. Megyek az utcán és meglátok egy divatos, kifestett, nagy mellű nőt és azt mondom: Hetven százalékos!!! Ezzel szívesen kezdenék!! -Tömeg ízlés, tömegkultúra!

Akkor ha az esztétika nem segít, honnan tudom, melyik kép korszerű, értékes?!

Onnan, hogy a látványérték pusztán egy réteg. Ha értelmesebb vagyok, bele tudok kérdezni: Mi hat rám ebben a festményben és miként?!

A kérdés, hogy milyen mélységig tudok lemenni egy szimbólumban, ami ha nem is leváltja, de a valóság helyére állhat és azt feltárhatja, csak az érzékenységemen múlik, a tudásomon, érzelmi intelligenciámon, a belső világ ismeretén.

És ez nem járulékos szakértelem, diploma, művészettörténeti ismeretek kérdése… Persze az is segíthet, de meg is téveszthet…

Játszunk egy kicsit!

A víz érzelem. A sziget elszigeteltség, a szigeten lévő ház mindig a szerző belső világa. (Jung, kollektív tudat, mindenkinél azonos mentális reprezentációk) Álom-szimbolika szerint minden ami a képen van, elérte a tudatos szintet. A kapu a megértéshez, (önismerethez) a jövőben nyílik meg, viszont a magasabb világmegértés ablakai a múlt felé néznek.

Az oszlopok az életfa lombja alatt vannak, a lét kiterjedését tartják meg, a három nőalak, (anima) pedig a női princípiumok szintézise. Anima a szeretet, empátis, intuíció, festészet is. A ló ösztön, olyan uralt ösztön ami tökéletes összhangban van a lovasával, és a jövendő megnyilatkozás, megtartás után közvetít a múlt megértése felé.

A közbülső szint előlegezi az életidő kiteljesedését (fa lombja). Ez áll a jövő kapu őrzéséből, ami duális, és önismeretet, önmagával való szembenézést, és a felvázolt új terület meg és felismerését őriz és nyitja meg. A megtartottság öröm (tánc) és duális harmónia, valami a megvilágosodottság elött… Aztán következik az ösztönökkel való harmónia,  végül a hármas, az ember, a teljesség-megértés, és a hold (belső világ ismerete). Legfelül a szellemibe való beleérés, a külső és belső világ tagoltsága és egysége…

Ezek alapján azt kell mondanom, Csontváry beavatottsága egyértelmű. A kép belső tartalmak kibontása, és ez akkor is megvan, megvolt, ha Csontváry minderről mit sem tudott. De tudott, vagy legalább is a képen keresztül ez a tudósság megnyilatkozott…

Persze lehet vitázni!

Az én tudásom és igazságom ez, és eddig terjed!

Szólj hozzá!
Kultúra Filozófia Festészet

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://rekai-zsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr3316777096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása