A Documenta 2002

A digitális médiák korszakában valóságos élmény az információs túlterhelődés. Köznapi életből számos példát lehet hozni. Számtalan példa jut eszembe, azonban  nem azt vizsgáljuk, hogy a társadalmi kommunikációs csatornák miként működnek vagy nem működnek, mikor kellene elzárni  csapot és az, a csatorna elzárása, mikor nem lehetséges....

Még az "elöző világban," amikor jogi egyetemre jártam, minden tárgyhoz volt jegyzet,  tankönyv.

A tananyag elsajátítása megfeszített figyelem volt, és az derült ki, mekkora mennyiségű adat  megtartható  adott napra, hány és hány évszám, jogi megoldás, intézmény leírása,- elmondása?! 

 Tudástömeg 85%-ban  vizsgát követően már nem volt felidézhető.

Évtizedekkel késöbb politologiát hallgattam. 

Alapvetően előadásokon leadott anyagra lehetett támaszkodni. Projektorral vetített vázlatot leírtuk, előadó kommentjeit diktafonra vettük és vizsgák elött  digitális formában (is) megkaptuk. Megkaptuk az anyagot, valamint könyv címeket és fejezeteket, amiből össze lehetett szedni  vizsgák kérdéseinek anyagát. 

Mivel  könyvtárban csak néhány példány volt mindenből,  fénymásolás, internetes elosztás, külön feladatot és szervezést igényelt.

 Visszasírtam a "könyvekből lehetett tanulni" korszakot, (?!) de be kell látnom, a politologiai megoldás, már az új digitalizációs világjelenségekre vonatkozott. Amire vonatkozott, az úgy jelent meg, hogy voltak élmények, itéletek múltra és jelenre vonatkoztatva, ám mivel nem voltam kommunikáció szakos, nem foglalkoztam média elméletekkel,  érzéklet töredékes maradt.

Illetve nem egésszen!

 Posztmodern filozófusok kezdték tagadni a nagy narratívákat, rámutattak, hogy az "egyfajta igazság" kiemelése, deffiniálása milyen tudati ketreceket épít.  Művészeti tevékenység , a valóság teljes egész-lénykénti megélése, tudattalanban történő kreatív integráció, hogyan vezet(het) komplex esszékre vagy képzőművészeti
műalkotásokhoz.

Az atlas Group dokumentációi közül

. "A Documenta 2002-es kiadása több mint 600 órányi videót tartalmazott. Technikailag mindent meg lehetett nézni, ha napi 6 órát szenteltél a feladatnak mind a 100 napban, amikor a műsor futott. A művészet megtekintése nehézkesnek érezte magát. (Ha a kutatáson alapuló művészeti irányzat volt a lövés, akkor nem nehéz belátni, hogy miért a mai színes festészet lett az üldöző.) Az információs túláradat helyett Bishop azon kapja magát, hogy "szelekcióra és szintézisre vágyik", és itt példaértékűnek tartja Walid Raadot. Raad lenyűgöző narratív szálakat kínál a nézőknek olyan művekben, amelyek gyakran a libanoni történelemmel foglalkoznak, de mindig világossá teszi, hogy történetei a számos perspektíva egyike. Több, de nem végtelen igazság létezik."

Ezen a ponton  rákerestem Walid Raad nevére.

Az Atlas Group egy projekt, amelyet Walid Raad 1989-ben Bejrútban alapított Libanon jelenkori történelmének kutatására és dokumentálására, az 1975 és 1990 közötti libanoni háborúkra fókuszálva. Az Atlas Group felkutatja, megőrzi, tanulmányozza és készíti azokat a dokumentumokat, amelyek rávilágítanak erre az időszakra. Ezek a Bejrútban és New Yorkban található The Atlas Group Archívumban őrzött dokumentumok potenciális műtárgyak lehetnek Libanon új történelmének megírásához.

Ennek a szálnak feltárására szintén bőséges forrás kinálkozik, és teljeséggel megértem, hogy a háborus fényképek, videók és anyagmaradványok bemtatása miként változik át kutatásból és elrendezésből művészetté: kutató művészetté.