Rékai Zsolt: Ősz

Megmutatom az eredeti képet, (az elsőt,) ahol az ötlet az őszi levélruha volt.  A galériának azért nem kellett, mivel a férfi, a gyökér szerű lény a halálra emlékeztet és a kereskedelmi festészetben gyakori szempont, hogy az emberek vidám, színes dolgokat szeretnek kiakasztani a falra. 

Kezdetben, amikor csak kiállításokra festettem, a közizlés nem volt szempont, a fejlődésem spontán alakult és nem téma függő. Egyedül az volt  szempont, hogy kvalításban legyen fejlődésm mivel a klasszikus festmények sem mindig vidám történeteket ábrázolnak. 

Amikor a kereskedelmi festészettel találkoztam, szembe kellett nézni az üzleti ténnyel, hogy itt a "kánon" kizárólagosan, elsődlegesen anyagi szempontokat képvisel, szellemit csak annyiban, amennyiben igényesebb rétegekig elér.

Úgy gondoltam, amennyire lehetséges, a tartalmi és formai szempontokhoz illesztek egy esztétikait, és lehetőleg nem a kizárólagos esztétikai dominanciára törekszem.

Rékai Zsolt: Napforduló ((solstitium)

Napforduló a sorozat második része. Az első része az "Ösz" megnevezést kapta. Ott  az anya(ősz) kevésbé kidolgozott, és a - nem szerencsés megnevezéssel - gyökér szerű apa, már a téli visszahúzódást mutatja.

Festészeti szempontból így gondoltam teljesnek, de mint említettem, felhívták a figyelmemet, kereskedelmi szempontból nem bíztos, hogy szerencsés az elmullásra emlékeztetni.

Nem esett tulságosan nehezemre megfesteni ezt a második képet, viszont több munkát nyelt el, mint azt vártam. Ezzel persze nincsen gond, -ha élvezi az ember amit csinál, - csak arra a jelenségre szeretnék utalni, - amit bizonyára minden kedves festő ismerősöm ismer, - hogy néha nagy, bonyolult képek könnyen és gyorsan megszületnek, máskor pedig az egyszerübbnek tűnő képek, megmagyarázhatatlanul sok energiát nyelnek magukba, ami végül is, a végeredmény tekintetében, teljesen relytett marad.

 Át kell cserélni dolgokat, ez azzal jár, a megváltozott szemlélet bele akad a valóságba és húzni kezdi azt, begyüri, meghajlítja, talán át is szakítja, elfolyosítja, és esetleg nem is lesz többé megszilárdult, a legjobb szó rá a megváltozott, a megváltoztatott ami most már permanens változásban lévő.

 Ki lehet terjeszteni!

A változtatás nem az új év első napján, hanem az év valamelyik napján, talán éppen a vége fele kezdődik, vagy inkább érik be, hogy alkalmas legyen pillanatfelvételre.

A pillanatfelvétel, pillanatfelvételek sorozata, amelyeknek létrejötte időben exponenciális, naponta elég, ha egyet ki tudok emelni, a többi pedig ahhoz az egyhez vezet, azután az egyhez haonló sorozat megváltoztatásához. 

Amikor azt hittem vége, még képes voltam építeni, és ameddig tovább épül, az még hozzájárulás, a napi egyet pedig  kiséri a jövő hordaléka.

A jövőből ritkán gurul ki az új jelen. Át kell cserélni a dolgokat....

                                                                          Rékai-AI

Németh Gábor-Amazing AI internetes meghívásos műsorait rendszeresen megnézem, ami segít megtudni, hol tart a mesterséges intelligencia. Az igazság az, hogy egyelőre felhasználói szinten csak a képalkotási rész érdekel, de más nézőpontból nekem sem árt tudni, ez a technológia, mi minden másra használható fel.

Ami a képalkotást illeti, - művészeti szempontokat előtérbe helyező napi gyakorlat alapján, - én is hasonló tapasztalatokra jutottam, mint az Amazing. Ez a tapasztalat pedig nem más, mint, hogy az AI használatát könyvből nem lehet megtanulni.

Rossz példával: Tegyük fel, hogy jön egy új munkatársunk, akivel úgy kell inspiratívan együttműködni, hogy cél érdekében meg kell ismerni, hogy miben nagyon jó és miben gyenge. A jó és gyenge képességeimet az ö képességeihez kell illeszteni, hogy együtt hatékonyabbak legyünk. Ez a személyes viszony úgy fejlődik, hogy közben mindketten fejlődünk.

Ezt a dinamikát nem lehet leegyszerűsíteni, tapasztalatot megspórolni, vagyis dologba, -mint minden komplex dologba vagy szituációba, - energiát kell befektetni

Rékai Zs- Ai

Németh Gábor előadása sem könyvet helyettesit, hanem orientál. Megoszt tapasztalati mintákat, olyan módon, hogy egy szakértő stáb fő munkaidőben tesztel, kipróbál, információkat gyűjt és oszt meg nagyszámú felhasználói csoporttal.

Ezzel szemben jómagam, mindössze napi egy-két órát töltök azzal, hogy egy nagy nyelvi modellt kezelő algoritmussal kapcsolatba kerüljek - és érintőlegesen még két másikkal is.

Az érintőleges felhasználás azt jelenti, hogy megnézem adott képet mesterséges intelligencia miként fordít le, és kiszedem azokat a nyelvi elemeket, amelyek speciális képhatásokat idézhetnek elő. Ezeket a speciális, a köznapi nyelvhasználattól eltérő elemeket azután saját utasításaimba építem be, - és ezen a módon (is),-  képes vagyok meghaladni köznapi, átlag felhasználói szinteket.

A webináriumok (videó konferenciák) az egész működésének megértésében segítenek, nem pedig abban, hogy adott vizuális fejlődés keretében, hogyan lehet előre haladni, egyre jobb vagy egyre komplexebb képeket generálni, hogy közben egy maréknyi (információs ablakba beírható mondat) kifejezés mágiája (is), minőségében változzon.

                                                                           Rékai-AI

 Rékai Zsolt: Gesztus

 60cm x 60cm

Mi az ami nehezemre esik? Az esik nehezemre, hogy részletező leírásokat adjak és ne csak azt írjam le, amit fontosnak gondolok. Amit fontosnak gondolok, azok a fontosnak feltűnő gondolatok, és ezeknek meglehetősen absztrakt tere van, bár gyanítom a szellemi terek csak akkor jönnek létre, vagy bonthatóak ki, ha belekérdezek, miért foglalkoztat az, ami megjelenik, és ami megjelenik nyilván teret is teremt magának, még akkor is ha ez a tér rejtett, kvázi tér.

Most megkérdezheti valaki, miért lesz valami ennyire bonyolult, vagy miért kell ennyire közel menni dolgokhoz, amikor az már szétszálazódik…?!

Ez bizony a festéssel jár. Megfestek egy képet és utólag látom, hogy milyen kérdésre miféle válasz. Régen kínosabban követtem vissza az asszociációs láncokat, és igy lett álltalános és személyes fordításom. A kétféle fordítás kétféle nézőpont, de nem is ezzel van a baj, hanem hogy az eltérő lineáris nyelvi fordítások sem pontosak, mindig van veszteség. 

Festménynél is az van, hogy esszét lehet írni  komplex szimbólumról, és akkor lehet, az egyik dolog a másikra mutogat, és az is lehet, hogy kulcsokat adok, pillanatnyi -érzés szerinti- igazságot tárok fel, de a titok akkor sincsen megfejtve, ha létezik abszolút nyitottság, a festmény az! -és amennyiben létezik abszolút titok, hát az a festmény.

Ha valaki megkérdezi legközelebb, mi a foglalkozásom, lehet azt válaszolom: Többnyire "festékes kezű titok mester"!

…de mire megkérdezi valaki, addigra elfelejtem!

Rékai Zsolt: GenAI munka

Irtózatos sebeséggel fejlődik a mesterséges értelem. Most jön ki az a verzió, amelyik szóban kommunikál és képes érzelmek kifejezésére és érzékelésére. Ugyanakkor a Google megépítette a kvantum számítógépet, ami már nem kettes számrendszer alapú, hanem hálózatban működik, mint az emberi agy.

Zárójelben említem, vagy húsz évvel ezelőtt nyilatkozta egy magyar mérnök, hogy olyan processzort hozott létre, amit szerinte közvetlenül az emberi agyhoz lehet csatlakoztatni, az akkori processzorok teljesítményét ezerszeresen meghaladja, és teljesen máshogyan, hasonlóságok alapján, asszociatíve lehet programozni.

A riporter megkérdezte, mikor lesz ebből polgári felhasználás?!

A feltaláló azt válaszolta, mindig a katonai felhasználás az első, a hagyományos processzorok gyártási technológiájának ki kell futni, és ezek alapján esetleg évtizedekről lehet beszélni.

Amennyiben ez komolyan vehető, az újdonság gyakran ősrégi, mire a felsőbb régiókból alácsorog.

Azért zárójel a zárójel, mivel az az avulás ideje is lehet exponenciális. 

                                                       Rékai Zsolt: GenAI munka

Azt olvasom, hogy azért nincsen, azért nem érdemes könyvet írni, mesterséges értelemről, mivel mire megjelenne, már el is avult.

Engem változatlanul dolog képalkotási része érdekel, és naponta számos generálást végzek. A tapasztalat részben megújul, bizonyos értelemben el is avul, azonban energiabefektetés nem megspórolható.

Rékai Zsolt: GenAI munka

Azért nem megspórolható, mivel nem csupán eszköz fejlődik gyorsan, hanem esély van arra, hogy  felhasználó művész is új referenciákat szerezzen vizuális világlátás terén.

Arra gondolok, hagyományos festői munka havonta (mondjuk- nálam-...) produkált két festményt. Ezek tapasztalatai alapján fejlődött mentális reprezentáció.  Jó esetben eredeti, színes és változatos sorozatok jöttek létre.
Jó esetben nem született túl sok piacképtelen kísérlet.
A fenti rutin tükrözte egyén és világ kölcsönös dinamikáit. Feszített, de azért nem túl gyors dinamika-időt (is).

 Mesterséges értelem segítségével létrejövő látvány azonnali, még akkor is szélsebes, ha húsz-harminc korrekcióval jön létre az elvárt eredmény. A szinthez tartozó lécet, mindenkor (az) ember teszi fel, és közben képileg és szakmai vonatkozásban, nyelvileg is fejlődik, új építkezési metódusokat alakít ki.

 Hasonló variációktól eltekintve napi négy öt elfogadható színtű munkát tudok létrehozni, talán tízszeresre tehető (köztes) munka-kép generálásán keresztül, és akkor szoktam leállni, amikor formailag, tartalmilag beletrafáltam valamibe.

Amit egy hónap tekintetében művészeti kivitelbe konvertálok, az ma sem, több, mint két három festmény.

Nem  darabszám mennyisége nőt, hanem  létrehozás közbeni belső, szakmai párbeszéd a "GenAI-val", ötletelés, képalkotási variációk sebessége. A sebesség gyors avulást is jelent, ami pár hónappal ezelőtt kielégített, és talán meg is festettem volna,- ha van rá elég idő,- ma már csak, mint áttekinthető tendencia érdekes.

                                                     Rékai Zsolt: GenAI munka

Rékai: AI-val generált kép

„Hogyan ábrázolnád, hogy színes gubancok vesznek körül, de nem kívülről, hanem belülről látom.”

Ezt a kérdést tettem fel a mesterséges intelligenciának, amikor a Keserű Ilona féle létgubancokról gondolkodtam. Ez a kérdés az életben nagyon sokszor felmerül, és nagyon sok következménye van.

Mivel a spontán válaszadás, az értelmezés, sőt a dolog megélése tanult módon automatikus, ezért, hogy Heidegger hasonlatával éljek: tudományos szempontból, ha le kell nyomni a kilincset, le kell győznem  kilincs és közöttem lévő távolságot, erőt kell kifejtenem. Köztes cselekvéssort természetesnek, éppen ezért semmisnek vesszük, és azt mondhatjuk: Lenyomtam a kilincset!

Ugyan ez az ember (mi?!) evidensnek tekinti, hogy van szubjektív és objektív világ. Anélkül, hogy tovább erőltetném a filozófiát, gyorsan elmondom: Heidegger nem hitt dualitás ezen metafizikai alaptételében, és azt írta: A világ bennem van és én a világban!

A kétféle nézet, szubjektum és az objektív világ legyűrése, a létező világ kolonizációja, vagy pedig az azt teszem a világgal, ami nekem is jó, és világnak is, ha nem akarok átkerülni Szürreáliába?!

A szürrealisták úgy alkalmazták a vizuális formációt, hogy megfestették  belső világukat, amire ablak a kép kerete volt, de előfordult, hogy  belső világra Max Ernst ablakot festett, amin keresztül  szürrealisták nézték, a külső világban botrányt keltő jelenetet.

(Feliratot az AI-tette hozzá!!)

A probléma tehát nem új, a tapasztalat belsődleges, a belső tapasztalat kifejtése viszont absztrakt, külső, elvonatkoztatást igényel.

A dolog meggondolása azért is érdekes, mivel nem lehet általánosítások alapján, egyetlen nézőpontból egész világra egyetlen ellentmondásmentes narrációt ráhúzni.

Eszembe jut művészettel kapcsolatos tanulmányaim elején, művészet-pszichológiai megközelítés.

Már az óvodában kiderül ki a konform és ki a non konform egyén. A konformisták keresnek egy erős kezű dominánst, és a védelme alatt játszanak. Aki nem része ilyen közösségnek az egyedül marad, és vagy megküzd a kívülállás nehézségeivel, vagy belebetegszik.

Aki megküzd, az megtanulja az elvont, eredeti gondolkodást. Mérnök lesz, esetleg művész és a produktumai miatt hasznos, elismerten hasznos a közösségnek.

Ahhoz, hogy valamit látni lehessen, nem maradhatunk vele, benne, hanem el kell távolodni.

A kívülálló olyasmit lát, amit csoporton belül nem lehet, mivel ott  csoportérdek vezérel.

Max Ernst festménye botrányt keltett, -vallási szempontból az is, -ám mi van, ha  felháborodok azt nem vették észre, hogy tükörbe néznek, és a saját egységesnek vélt világképükön akkora a rés, hogy azon keresztül ki-be vonulászhat egy egész birkanyáj.

Nem tudom, hogyan van ez?!

 Egyik pillanatban bonyolultnak tűnik, és mivel nem szoktam ilyesmi elől elfutni, a másik pillanatban elkezdem kibontani a gubancot. Nem vagyok az a húszárvágásos fickó, akiknek Nagy Sándor lehetne a példakép, és durr bele, már meg is vannak a kötélvégek, hanem inkább az a molyólos fajta, aki addig rakosgatja a színes gombolyag fellazult íveit, ameddig elfelejti, milyen szövegszövet felé indult, és a Möbius szalagon is talál elágazást.

Rékai Zsolt: AI-val komponált kép

Keserű Ilona festőnő, aki egyre jobban ismerté válik a nemzetközi piacon, egyszer ókori temető sirkővén látott egy ábrát. A halott stilizált fekvő alakja felett lebegett egy gubanc. Ilona rájött, hogy ez az absztrakció az élet kívül nézete, és a szalag ívei és átkeresztezései,  az életút átkeresztező visszatérései, amit felfoghatunk emelkedő spirális körkörösségnek, de ha kevésbé vagyunk optimisták, és a halott jelenlétét sem felejtjük el, marad az eredeti utalás.

Ilona aztán életművet épített erre a látványra, nagyon sok festménye ez a kívülnézeti színes kavargás, ami az eredeti egyszerű absztrakció életbe tágítása. 

Ezen sokat gondolkoztam, lehet e a kívülnézet helyett belülnézet, ami nem folytonosan az egész életművel számol, csak a jelenlét potenciáljaival, annyival, amennyit  múltból kézben lehet tartani, és a jövőbe kihelyezett célokkal, amelyekhez el lehet futni, megnézni, mennyivel vannak jobb állapotban a befektetett energiáktól, vagy egyszerűen fel kell adni, mert ezek a visszatérések pusztán energialefolyók.

Ilyen szálelnyelődés, -ha most azt képzelem, -személyes használatra megtaláltam Nietzsche „örök visszatérés” ki nem fejtett tanításának kulcsát, mert sejthető, az a halhatatlanság átemelhetetlen, filozófiába emelhetetlen rámutatottsága,  mi pedig ha nem is a dolog átellenénél, a köztesénél tartunk.

Hogyan ábrázolnád, hogy színes gubancok vesznek körül, de nem kívülről, hanem belülről látom, mint egy szoba ami körülvesz!?

Gyorsan megnéztem Keserű Ilona életművét, már amennyit az internet megmutat belőle, és bár fogadást mernék kötni rá, hogy felmerült benne  nézőpont probléma, és van is ilyen utalás, az csak kifejtés nélküli rámutatás, néhány kényszínű forduló ismerőssége.

Azért tettem kísérletet mesterséges intelligenciával, és megkértem belülről láttatásra, de csak a paradoxont támasztotta alá, a képzetes és kifejtetlen érzést, ami van, azt nem lehet belsődleges, csak külsődleges módon kifejezni...

                                            Rékai Zsolt: AI-val komponált kép

Rékai Zsolt: Mesterséges inteligenciával létrehozott kép.

Kezembe került egy könyv: Murakami Haruki japán író könyve, aki nem akar sem szépen, sem bonyolultan fogalmazni. Agota Kristofra hivatkozik, akinek hasonló az irodalmi nyelvezete.1956-ban Svájcba menekült és franciául kezdett írni, ami számára egy idegen nyelv volt, olyasmi amit kényszerből tanult meg, és így hiányoztak a nyelvi bravúrok. Illetve éppen az volt a bravúr, hogy rövid tőmondatokban írt, pontosan. Haruki utal rá, az volt az érzése, hogy valami fontos kimard a szövegből, és ettől az egész titokzatos és nosztalgikus.

A párhuzam az volt, hogy Harukit zavarta a japán anyanyelv bősége, és amikor valamit ki akart fejezni, olyan nyelvi tömeg áradt, hogy „összeomlott a rendszer”. Ezért angolul kezdett írni, és azt fordította vissza, megörizve a nyelvi puritanizmust, és ezzel rátalált saját irodalmi stílusára.

A megoldásra magától jött rá, Agota Kristóf olvasása később jött, és így talán a magyar szerzőé az elsőbbség, de öszintén szólva, nem olvastam Agotát, nem tudok franciául, és festészetből tudom, támad egy vízuális ötletem, és mire megvalósítanám, elém kerül egy meglehetősen hasonló festmény, nem is olyan ritka, hogy tértől és időtől függetlenül egyforma eredményre jutnak emberek.

Talán a varrógépről halottam, közel egy időben adtak be két nagyon hasonló szabadalmat, azután agyalhat az utókor, kié az elsőbbség.

Amikor a varrógépről olvastam, vélhetően ugyan ott vetették fel, de az is meglehet, máshol is, hogy az adott történetiségen belül, adott szinten és helyzetben megfogalmazódnak társadalmi szükségszerűségek, és ezekre érkezik megfelelő emberektől megfelelő válasz.

Ha nem Napóleon, akkor Adolf Hitler. Teljesen mindegy idő intervallum, vagy azon belüli szétcsúszás, ott talán csak történetileg érdekes a név, bárki lehetett volna, a válasz az volt, hogy Europa egyesítése katonai erővel úgy-ahogyan, de a keleti területek kemény dió.

Íróként el kellene képzelnem milyen festő vagyok, az (igy) szöveg és kép egymásba játszása, és ez minden kibontásában izgalmas elkülönbözés, nem pedig kiméra. Az egymásba játszás, mint munkamódszer személyes.

„Egy varrógép és Napóleon transzhumán szervesülése.” Arra kértem a mesterséges intelligenciát, generáljon valamit, de amit generált az nem a mi gondolatmenetünk alapján történt, hanem saját algoritmus asszociációk alapján.

Ugyan az történt amit akkor csinált, amikor Lautrémont közismert mondása alapján, kíváncsi lettem, mit jelent a szürrealista szép, és beírtam promtnak a szürrealisták jelmondatát: „Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon” –

A mesterséges intelligencia néha nagyon bugyután direkt, néha pedig elképesztően kreatív. Amit használok leginkább, az a kipróbáltabbak között a legintelligensebb, talán nem a legszebb festményfelületet képezi meg, azt másik jobban csinálja, de néha egészen elképesztő, nyakatekert kifejezésekből is lenyűgöző tartalmi összetételeket szervez, ha nem is azt amit gondoltam, de olyat amit azután némi nyelvi finomítgatással közös műalkotásnak is tudnék nevezni.

Ez a napi nyelvi és képi dinamika igazi ötletbörze részemről, és arra is rámutat, ha valami konkrét elképzelésem van, azt első megközelítésből mennyire pontatlanul írom körül, és ami beszédben, írásban elmegy, mert a befogadó saját képzeteivel kiegészíti, azt az AI annak építi fel ami, nyelvi tákolmányt képi tákolmánynak.

Azért van olyan tömegű egyforma kép forgalomban, mert fejletlen nyelvi szinthez hasonló stílus jegyeket rendelünk: Fiatal nő színes üveg ablak elött Gusztáv Klimt stílusában…

Azután második lépésben másoktól eltanuljuk a nyelvi árnyalás képességét, s ezzel már bonyolítani lehet az egyszerű ábrázolás megjelenését. Találomra közreadok egy nyers fordítást, amit mindjárt ki is próbálok máshol.

„

Túlexponálás Fotorealisztikus, nagy látószögű féltestes felvétel egy teljes testű disztópikus királyról, zentangle pointillizmus akvarell, megfélemlítő és impozáns, dinamikus póz, stúdiófény, szórt fény, Sgraffito, lágy pasztell érintés, túlexponált olajfestmény vászonra stílusban, impresszionista, sfumato, chiaroscuro, sanpaku szemek, Grisaille monokróm aláfestés, fauvizmus, expresszionista portré egy japán animációról állókép, őrülten bonyolult részletek, rendkívül éles fókusz, szeszélyes szürrealista álomkép kollázs, maximalizmus, Rembrandt világítás, egyedi művészi kompozíció, terragen, phi ratio, Fabonacci, Siloa”

Mivel hely (inteligencia) más, így a végeredmény is teljesen más, sőt választható négyes differencia is kevés azonossági jegyet mutat.

Rékai Zsolt: AI-val generált kép

Megérkezik az Art in America legújabb száma. Átfutom és találok benne egy írást: AI-Generated Images Are Spreading Paranoia and Misinformation. Can Art Historians Help? – címmel.

Paranoiát mesterséges intelligenciával hamísított képek (is) okozhatnak, de ezeket szinte bizonyosan kiszűrik a művészettörténészek, mivel az ritka dolog, hogy semmiből előkerül egy ismert festő műve. Gyakorta még a „semminek” is van előzmény története.

Ma hamis művek leleplezése viszonylag könnyű, remek eljárások vannak a festék és vászon összetételének és korának meghatározására, tűnjék az bármennyire is réginek.

A cikkben nem is festményhamisítás, hanem a képi dokumentumok hamisításáról esik szó, és arról, hogy a hamis képek borzalmas következményekkel járhatnak, rombolhatják híres emberek karaktereit, ám lehet, nem is ez a cél, csak címlap fotó marketing. Közepes képességű újságíró,- ha eléggé szociopata,- képes lehet bármihez, bármilyen illusztrációt generálni.

                                        Általam generált (hamis) könyvábra.

Ezen a ponton lépnek színre művészettörténészek és AI szakemberek, akik meg tudják tanítani, adott technikai pillanatban milyen szempontok, hibák leplezik le hamisítást.

Az írás illusztrációja, fehér esőkabátos pápa portré, amin három ponton is be van karikázva a vetett árnyék hibája. Ebben a mesterséges intelligencia még nem annyira jó.

Alább közreadom a magazinból kimásolt felsorolást:

-dolgok, amelyek nem illeszkednek egymáshoz (minták a csempében,
ruhadarabok)

-természetellenesen sima bőr

-túlzottan megnyúlt kezek illetve természetellenesen pózolt térbeli vetemedés, vagy nem egybevágó síkok

-rosszul igazodó tükröződések és árnyékok

-teljesen elmosódott háttér, amelyből hiányzik
a specifikusság

problémák az objektum állandóságával (mondjuk,
hogy egy vessző ugyanazon végtag felett és alatt jelenik-e meg)

- elrontott szöveg

Mondani sem kell :)

A szerző nagyra értékeli azokat a hírügynökségeket, akik képek vizsgálatára szakembereket tartanak. (Régen is voltak megbízható és megbízhatatlan hírforrások. Ezekre is illik figyelni!)

Festők esetében szinten fontos, hogy generált művek ne karakter (stilus) lopásra épüljenek, és amikor valaki tovább oszt generált művet, forrást mindig fel kell tüntetni.

Rékai Zsolt: AI-val generált kép

Fordítsuk meg a dolgot. Posztmodern a mesterséges értelem nélkül is érdekelt, hiszen szürrealistaként el kellet helyeznem magamat, -legalább önmagam számára,- hogy az adott történeti korszakon belül hol vagyok, mire reflektálok és hogyan. Ebből a szempontból  mondhatom: posztmodern szürrealista festő vagyok.

A modernitás evolúciós,(részleges) tudati meghaladásában vezető szerepe volt Heidegger filozófiájának, aki megközelítéseit,-nem túl meglepő módon,- műalkotásokból (versek, festmények) vezette le.

Az sem meglepő, hogy modernitás végét elsőre a művészek érzékelték, és a művészeti életen belüli fejlemények, mint valami szeizmográf, jelzett a posztmodern filozófusoknak.

Ez még akkor is így van, ha a nagy narrációk és filozófiai keretek széthullásával megjelent a történelem vége teória, és ezzel párhuzamosan a „művészetek vége” nézet is szerephez jutott.

Engem leginkább Jung és Heidegger érdekelt, hiszen hatékony eszközt adtak a kezembe, miféle mintázatok alapján lehet kibontani egy szimbólumot, hogyan lehet megérteni és képi-érzelmi nyelvből lefordítani adott műalkotást, -esetemben festményt.

A tudati keret  valóságon túlműködött, és amikor néha arról olvastam, hogy a „posztmodern után” ez és ez van..., gyanakodni kezdtem.

Olcsó szójáték: Mi van a történelem vége utáni korszak után? A vég időszakának vége?!

                                                             AI-val konstruált kép.

Keresgetni kezdtem és az Academia archívumában felfedeztem Sári B. László: Mi jön a posztmodernre tanulmánykötetét.

 Szerző az amerikai irodalmat elemzi, hogy a technológiai alapokra épülő globális kapitalista gazdaság, -ami kiber-gazdaság, és amit a kiber-tőke mozgat,- a kilencvenes évekre hogyan szülte meg a politikai, gazdasági, kulturális élet válságait.

 Az sem meglepő, elsőként, elsősorban posztmodern és poszt-posztmodern szerzők érzékelik, dolgozzák fel , reflektálnak az új helyzetekre.

Posztmodern a késő kapitalizmus kulturális logikája ként definiált. A tanulmánykötetből megközelítésként kiemelnék néhány alapvető dolgot. ( Nekem fontos dolgok.)

Reben narrativája evolució-revolució tengely, a folytonosság és kapcsolat tagadása. Azt mondja a posztmodern nem szakított teljesen a modern paradigmával és ez evolúció, nem radikális revolúció.

McGurl  a posztmodernt „technomodernizmusként” értelmezi újra.

Hogyan maradhat valaki egyedül amikor a közszféra a privát szféra hangján kezd beszélni? (Fehér zaj)

Nem a posztmodern tűnik el, hanem az ahhoz való viszony változik.



A posztmodern művészet esztétikája a kiber-fenséges.

Ennyit a poszt-posztmodernről, amin belül értelmezhető minden poszt és transzhumán nézet, és ez már közvetlenebbül kapcsolódik mesterséges intelligenciához.

                                                          AI-val konstruált kép.