Rékai Zsolt: Páter Mars (olaj festmény)  (régebbi munkám-Havas Galéria)

Új régi képhez fogok. Régi annyiban, hogy már hónapokkal ezelőtt megterveztem, és sok más tervvel együtt várt.  Arra várt, lesz e jobb, ami miatt érdemes kiejteni, vagy elég jó, hogy egyszer létrehozás mellet döntsek..

A megfestésről nem mindig én döntök, hogy mikor mi kerül sorra, hanem néha a Galéria. A galériás bekér tíz képtervet és kiválasztja a három szerinte legjobbat. 

Galériás szempontja az eladhatóság, és ez számomra sem közömbös… Nem közömbös, de lehetnek  (és gyakran vannak) más festési motivációim is…

A képtervezés annyiban hasonlít a festmény létrehozásához, hogy spontán és meditatív. Hogy miféle motívum és hogyan hat rám, azt akkor nem tudom. A keletkezést annyiban felügyelem, hogy a végeredménynek felszínen, hétköznapi oldalról is elfogadhatónak kell lenni. (stilizáció)

A kérdés akkor annyi, hogy  végeredmény hatásos e, intenzív e, érdekes e?!

A megfestés időpontja, az aktivációé.

Ez  Galéria választása esetén véletlennek tűnhet, de nem hiszek  véletlenben, annál inkább a tudattalan(szupertudatos) hatalmában. 

Azt, hogy mit inkarnálok festménnyé, abba csak festés közben kérdezek bele. Nem is tudom, hogy a tényleges kép, vagy a kiváltott képzet kibontása nyilatkozik meg?! Kibontásnál, dekonstrukciónál gyakorta, nincs is jelen a tényleges kép.

A képzet tartalmaz előzetes információt, ami az asszociatív láncok segítségével értelmileg is feltárja -valamilyen szinten,- a mély okokat, és az is kiderül, hogy  kép elemei, miféle lehetséges kapcsolati rendszerrel, kommunikációval bírnak egymás irányában…

Valamennyire ki lehet deríteni, miféle konkrét képi üzenetek  vannak bevonalazva, de azt is, hogy mi mennyire esetleges, mi  lezárt és nyitott bejárhatóság…

Vegyük úgy, hogy képnek is van léte és jelenléte, sorsgubanca… Erről a szalag-mintázatról érdemes lenne Keserű Ilonát megkérdezni….?!