Rékai Zsolt: Gesztus

 60cm x 60cm

Mi az ami nehezemre esik? Az esik nehezemre, hogy részletező leírásokat adjak és ne csak azt írjam le, amit fontosnak gondolok. Amit fontosnak gondolok, azok a fontosnak feltűnő gondolatok, és ezeknek meglehetősen absztrakt tere van, bár gyanítom a szellemi terek csak akkor jönnek létre, vagy bonthatóak ki, ha belekérdezek, miért foglalkoztat az, ami megjelenik, és ami megjelenik nyilván teret is teremt magának, még akkor is ha ez a tér rejtett, kvázi tér.

Most megkérdezheti valaki, miért lesz valami ennyire bonyolult, vagy miért kell ennyire közel menni dolgokhoz, amikor az már szétszálazódik…?!

Ez bizony a festéssel jár. Megfestek egy képet és utólag látom, hogy milyen kérdésre miféle válasz. Régen kínosabban követtem vissza az asszociációs láncokat, és igy lett álltalános és személyes fordításom. A kétféle fordítás kétféle nézőpont, de nem is ezzel van a baj, hanem hogy az eltérő lineáris nyelvi fordítások sem pontosak, mindig van veszteség. 

Festménynél is az van, hogy esszét lehet írni  komplex szimbólumról, és akkor lehet, az egyik dolog a másikra mutogat, és az is lehet, hogy kulcsokat adok, pillanatnyi -érzés szerinti- igazságot tárok fel, de a titok akkor sincsen megfejtve, ha létezik abszolút nyitottság, a festmény az! -és amennyiben létezik abszolút titok, hát az a festmény.

Ha valaki megkérdezi legközelebb, mi a foglalkozásom, lehet azt válaszolom: Többnyire "festékes kezű titok mester"!

…de mire megkérdezi valaki, addigra elfelejtem!