„Ezek a pompásan makacs pin-upok a kortárs festészet egyik legendájának, Lisa Yuskavage-nek a munkái.” -kezdi az egyik írás. Lisa ír munkáscsaládban született  Amerikában, 1962-ben, és ez az izgalmas fordulat a magyarázat, hogy ezt a „tévedést” nyálas műalkotásokká változtatja, és ezekkel a pin-upokkal pénzért kiheréli a klasszikus művészetet.

 Ilyen felvezetés teli találat. Teli találat, miközben próbálom megérteni Lisa műtermének titkát, és próbálok jelzőket találni figuráira, -amelyek azért mégsem anime vagy Manga ábrázolások,- valahol mély és magas között lebegnek, és  külső és belső kutakodás közben jöttem rá, hogy a más által használt „pin-up” kifejezés értelmével sem vagyok tisztában, és szó egy körülbelüli, nem kis részt szöveg-környezetből leszedett képzetet vált ki.

Utána néztem kifejezésnek.

„A pin-up girl, vagy pin-up modell (címlaplány) kifejezés azokra a vonzó modellekre értendő, akiknek a tömeggyártásban megjelenő képeivel szinte mindenütt találkozhatunk, és akik valóságos szexszimbólumokká lettek.”

 Konkrétabban: a negyvenes- ötvenes évek divatja, amikor a tinik és katonák a „nyulas” tipusú magazinok képeivel az ágy feletti falat diszitették. (Marilyn Monroe  eklatáns példa.)

Máshol azt találtam: Tipikus amerikai termék. A pin-up nő, külsőséges, önerotikus, kacér, de független.

Ezen a ponton rákeresek, és rengeteg amerikai reklám jön felkötött hajú nőkről, akik konzervet reklámoznak, vagy pöttyös ruhákban pózolnak valami retró luxusautó motorházának tetején.

Kezdek ráérezni, ami nekem - középeurópában egy éppen letűnt, de nyomokban még jelenlévő történeti és vizuális, asszociációs tapasztalat, az Lisa számára közvetlen és szerves kulturális mintázat, -hiszen ö Philadelphiában született és New Yorkban él.

Kutatás közben azért még össze cetliztem ezt azt.

 Ezt-azt „pin-up”-művészet eredetével kapcsolatban, amit illeszteni szeretnék a körbe. 
Merészen beütöttem googléba a „pin-up akt” keresést, de ami jött hervasztó volt, köznapi emberábrázolásban is tetten érhető divat és szépség metafizikai eróziója, és az jutott eszembe, hogy Lisa éppen azért és annyiban művész, hogy a félmúltat egy „időtlennek tűnő” környezetben,(többnyire műterem) aktuális köznapi matricával felülír, aktualizál.

Nem tudom kihagyni, -nem véletlenül, - találtam anyagot, hogy a „pin-up művészet” eredete a női emancipációval kezdődik, és az 1800-as évek elejére nyúlik vissza, amikor is feltalálták a kerékpárt!

A kerékpár feltalálása nem csak a technika fejlődése miatt korszakos, hanem társadalmilag is.

„A „Biztonsági kerékpárok”, ahogy nevezték őket, nagy izgalmat keltettek a nyugati nők körében a 19. század elején, amikor bemutatták őket. Az orvosok és a miniszterek elítélték az új pedálos járműveket, mondván, hogy a pattogás károsította a nők "törékeny belsőjét", és az ülés súrlódása "felizgatja" őket. A szüfrazsettek számára azonban a kerékpár volt a „szabadsággépezet”, amely megszabadította a nőket a férfikíséret kötelékeitől. „