Tudjuk, nincsenek véletlenek!  Úgy értelmeztem,-vagy értelmeztem félre,- káosz elméletet, hogy ami az egyik dimenzióban rendetlenség, töredékesség, az  másik dimenzióból átnyúló rend. 

Ismerősöm számítógépes játékot épít, és megkért segítsek be  látványtervezésbe. A munkával kapcsolatos megbeszélések utolsó találkozóján jött ötlet, nézzünk be az egyetem belvárosi kiállító terébe, a hajdani Nádor hangulatos, pécsi, romos csarnokába.

A "Female gaze" műalkotásai megleptek! 

Először kiderült, hogy ma már nem művészeti főiskolások munkáit látom, hanem a főiskola státusza egyetemi színtre lépett elő. 

Kérdésemre  teremőr elmondta, a "mesterek",  tanárok nem változtak, hanem  nemzedék másságában kereshető a minőségi ugrás!

 Megközelítés nyilvánvaló igazságába az is belejátszik, hogy Lisa Yuskavage amerikai festőnő műtermével kapcsolatban - bennem felmerülő kérdések jelentős részére,- a "Female gaze" válaszolt!

Farm House (Pamet Road)  2007

Az egyik kérdés az volt, -ami Lisa Yuskavage újabb munkáit  tekintetbe véve, nem teljesen igaz,- hogy érthető, férfi művészek miért ábrázolnak többségében nőket, és nők esetében miért nincs ez megfordítva, és nem a másik nem érdekes?!  Nők miért ábrázolnak olyan gyakran nőket?!

Megszólítottam  fiatal lányt, aki ugyan nem volt festőszakos, -mint hittem, -hanem tesis, és iskolai pontszerzés miatt volt jelen.

- Azért, mivel önmagukat fedezik fel.-mondta, és ezzel megelőlegezte a kiállítás tematikáját.

A "female gaze" női nézőpontot jelent. Olyan feminista fogalomról van szó, ami műalkotáson belül a női tapasztalatot helyezi előtérbe, olyan módon, hogy közben nem lesz előitéletes. A nőknek ma is társadalmi ideáloknak kell megfelelni, és ez sokszor feszültségeket okoz.  A művészet azonban képes lehet kifejezni  személyes tapasztalatot, és ezzel el tudja hárítani  kommunikáció strukturális akadályait.

" Művészeti alkotásokon keresztül próbálják lerombolni a nemiséghez kapcsolódó tabukat, ha kell, provokatív módon. A női test a műveikben nem pusztán a vágy tárgya, hanem a kapcsolódás, az elfogadás és a közösség erejét szimbolizálja.

A kiállítás párbeszédet kezdeményez az önrendelkezésről, a társadalmi szerepekről, a mentális betegségekről és a szolidaritásról. Célja, hogy rávegyen minket arra, hogy elengedjük a szégyent, bármilyen neműek is legyünk, és hogy újra megtaláljuk és visszafoglaljuk a testünkkel való pozitív viszonyt és szexualitást a saját akaratunk szerint."

Kiállító művészek: Bíró Brigitta, Deli Regina, Erb Ida Boglárka, Gáspár Kiara, Geröly Viktória, Kósa Réka, Nagypál Alexandra.