Helen Moleswort kutatort is izgatta Yuskavage közönséget megosztó ábrázolási módja , És megkérdezte:

-Miért tetted ezt a felháborító, hiperszexualizált... fehér meztelen női alakot a vízuális nyelved középpontjává?

-Mert, ez a művészet története!

Edouard Manet: Szőke nő csupasz melekkel (1978)

A történet szerint,-hogy értsük a fenti utalást,- európai utazásai során Yuskavage az Orsay-i múzeumban, felfedezte Manet: Szőke nő csupasz melekkel" című festményét. Egészen közelről is szemügyre vette, hogy látsa az ecsetvonásokat.

" Annyira mutatósak!"-nyilatkozta késöbb. " A nyugati művészet egyik legnagyszerübb mellei, természetességüket tekintve." Mindenki a női mellek megszálottja! A művészek számára az a kihivás, hogy mindent úgyan olyan szenvedéllyel fessenek meg, mint a melleket.

Super Natural (195.9 x 157.8 cm)  2017

Szentkuthy Miklós "Az egyetlen metafora felé" című könyvében  Erósz megközelítését nyujtja. Azt mindenki túdja, hogy Erósz a görög szerelem istennő, akinek rómában Kupidó gyerek isten felelt meg. Kupidó nyilaival bárkit szerelembe tud ejteni.

Szentkuthy szerint Erósz valami geometriai, valami etikai, valami démoszi, valami természeti. A démoszi megközelítésre a szerelem állati részét említi fel, ameddig természethez a szerelem virági része tartozik.

Anélkül, hogy túl akarnám magyarázni, Lisa Yuskavage festményei a "démoszi" oldal irányából hatnak, miközben festőiségükben ott a virágzás. Éppen a közönség kiterjedtebb szférája (démosz) mond a démoszira " nem"-et, -amiről még beszélni szeretnék,- és amivel Lisa a "szabadság valami" aspektusa alapján szembe megy. 

Mindennek  "geometriája" a posztmodern felfogású metafizika, az a kultúrális alapjegy, amitől a görögök óta nem tudunk szabadulni.

Pláton szétszakította a világot anyagira és szellemire,  úgy tűnik,  tökéletlen anyag és tökéletes szellem keveredése nélkül semmiféle földi dolog, és így a -szerelem sem,- meg nem lehet. 

Az "esztétika" metafizika. A régi festők alapul vették a legszebb nők legszebb szemeit, szájait, melleit és kreáltak egy szépség feletti szépet, az eszményt, ami úgy van, hogy nincsen. Az egyház azért engedte meg az ilyen ábrázolást, mivel az "akt" annyira tökéletes, hogy minden "férfi vágyat" maga alá nyom, minden közelítést maga alá rendel.

Ez a "tökéletes" kreált, eggyezményes. Amikor ma nőkről vagy férfiakról van szó, a "szép" fogalmát a magazinok és média formálja, alakítják ki.  Amikor egy szép nővel találkozom, öntudtlanul is felmérem, hány százalékos, és ha a "démoszi melett" a "virágzat" erőteljes, az már kultusz, az már morál, ami elfedi  alap ingert.

Lisa provokál! Lisa provokációja felébresztette  saját festő-tanonc éveim fura emlékeit, amikor rengeteg aktot festettem, és mivel az aktokban nem volt konszepció, az idő előrehaladtával, megtagadás nélkül elmaradoztak.

Emlékszem a Boszorkány-úti műtermekre, a kényszeres szeparációkra. Ezek a szeparációk önmaguk megtörését relytették. A melettem lévő műtermi helyiségben egy lány dolgozott, aki miután megérkezett, magára zárta az ajtót.  Zárt ajtó mögött levetközött, és meztelenül állt az állvány elé. Az álvány alsó átkeresztezésére  tükröt helyezett, így lefelé nézve önmagát látta alulról, amit azután felül megfestett... 

Nem volt  nagyon szép lány! Faluról jött, vékony volt és a testén látszottak az inak. Azt mondanám abból a festményből hiányzott az "eszményítés", de hiányzott az "állati is"?! Amikor végül megnéztem, nem tudtam elszakadni tölle... 

Ez a lány jutott eszembe Lisa Yuskavage képeit tanulmányozva és neki álltam, hogy megfessem a saját változatot.

Rékai Zsolt: Solymász 60cm x 60cm