Lisa Yuskavage művészetét európai fejjel, fel lehet fogni a Pin-up „akt” szereplők látványa alapján, de megérteni aligha lennék képesek, ha nem végeznék némi előzmény kutatást. A tudás differenciálása ahhoz kell, hogy ne intézzem el egy általánosítással, hogy a japán anime és az amerikai pin-up lányok ugyanazon pop-kultúra két oldala, és egy olyan végpont, amikor a női érzékiség már nem reklámok és propagandák csatolmányai, hanem önmaguk asszociációs jogán "üzlet".
Korábban utalás történt arra, hogy a Viktoriánus hagyományok töréspontja a bicikli feltalálása volt. A nők hamarosan elhagyták alsó szoknyáikat, a szoknya hossza elindult bokától felfele. A hirdetésekben és divatban megjelent a bloomer és a női csizma.
1895-ben Charles Dana Gibson a Life magazin grafikusa elkezdett jóalakú, telt mellű lányokat a címlapra tenni. A lányok nemzeti ikonná változtak, és mivel a modelleket Gibson a saját családjából vette, azokat a köznyelv is „A Gibson lány” megnevezéssel illette. A Gibson lány egyszerre volt független és érzéki. A Gibson lány olyan álomlány aki, -ha nem is metafizikai értelemben eszményített, de idealizált, elérhetetlen- aki ha nem is művészi vásznakra került (Még?!), de felkerült a falakra. Azt lehet mondani a „Gibson lány” a „pin-up gril” prototipusa.
Az 1920-as évekre elérkezett a „lázadás” és „felszabadulás”, a vadság életérzése.
Itt fedeztem fel az első tényleges, témához jól kapcsolható festőművészt Rolf Armstrong-ot, (1889-1960),
A második világháború alatt az amerikai adminisztráció tudatosan építette be az össz-amerikai vízióba a pin-up lányokat, olyan női képzetet erősítve, amiért érdemes küzdeni, így ezek az ábrák felkerültek a bombázó repülőgépek oldalára, hadihajók géptermeinek és hálófülkéinek falára stb.
Saját művészettörténeti tanulmányaimból tudom, hogy amikor francia szürrealista festők áttelepültek Amerikába, ott az álltalános festészeti szintet a Donald kacsa és pin-up festett, giccses klónjai jelentették. Amerikai festők a franciáktól tanulták el a technikákat, (Pollocnak a német származású szürrealista Max Ernst mutatta meg a "csorgatásos" festés módszerét!- és az amerikai titkosszolgálat dollár milliókat költött Paul Jackson Pollock népszerűsítésére, bizonyítva, hogy létezik az amerikai magaskultúra.
