Rékai Zsolt: Bi-cikli

Körkörös motívum. Úgy dolgozódik bele, hogy utóbb láthatatlan, visszakövethetetlen, de én tudom, benne van. 

Benne van technikailag, sajátkezűleg.  Ez csupán annyiban érdekes, hogy festményenként visszatérő ringlispil.

Forgó dolog ez! 

Egyetlen középpont körül, kilengve, kinézve gyűrűkből, mozog a táj, moccanatlan mozgásba beszalagozóik.  Csíkok és gubancok egyszeri jelenlét, nos igen, a gubanc jelenlétre való rálátás vidékies absztrakciója.

Fordítsuk visszájára azt, ami fogva tart!(?) 

A forgás analógia, ahogyan horizontális síkban, állványon forgatom  festményt.

Kezdetben csak fő színfoltok. Másodjára tárgyias differenciák, és itt  részletgazdagság szerinti elbillentések. Megjelennek fő és kiegészítő dinamikák. Négyzet vagy téglalap lehatárolás megdől, egyik kézzel tartom, másikkal belevonalazok a tűecsettel.  Oldalvást  vizuális világ, ismerős de különös összefüggésekkel.  

Munka fantasztikus terrénumokon belül(?) zajlik, és különös módon önmagát teremti.

Szétszórom az egybe gyűjtő dinamikai jeleket. 

Ezek a dinamikai jelek jelzik a jelentésszerűséget, hozzák  átlag feletti részletgazdagságot. Forgás közben eldől, melyik van hátrább, mi marad színhomályos és mi élesedik előtérbe.

Legalább három átfordulás kell, mire  összhatásra kerül sor. Elkezdődik  tisztázás. Kell működnie  összhatásnak, annak kell intenzíven hatnia, nem pedig  elnagyolt csorbaságnak.

Egy kicsit úgy hat, hogy  középpontban bicikliző lány, pedál és láncmeghajtáson keresztül,  kerekek segítségével örvénylené össze  puszta létrejövést, adottan templomi környezetet…