Hegyi Csaba festményeiről

Lehetek bármennyire (is) tudatos, ameddig nem fontos, nem csoportosulnak az élmények, nem vezet valami arra, tisztázzam, mit is érzek és miért, addig viszonyulásom rejtett, érzelmi és azonnali.

A szögletes és kerek, geometrikus formák, kiterjedések úgy vesznek körül a maguk -többnyire tárgyi -megjelenésükkel mint  humán környezet normális térkitöltései. Születésem óta kisérnek, annyira evidensek, bele sem kérdezek.

Akkor sem kérdeztem bele, amikor rajzórákon utolért  kockológia, vagy éppenséggel  gömb perspektivikus térbeli ábrázolása, hanem egy viszonylatban megtanultam egy kevésbé evidens viszonylatot, amit bevallom, nem nagyon szerettem. Az viszont tetszett, halottam az akkori nyugaton, talán Német országban létezik művészeti iskola, ahol nem azzal kezdik, hogy minden gyereket átvernek a perspektivikus ábrázoláson,-amit késöbb magátol is megtanul,-hanem megnézik egyénileg, mi van a lényben és hol tart. Ami adott, azt támogatják és igyekeznek kibontani...

Művészi absztrakció élménye -talán az volt első ízben,- amikor több évtizede a pécsi, Jókai tér akkor még létező kiállítási terében láttam.  Grafikus olyasmiket rajzolt, hogy  erdővel övezett mezőn valaki az égfelé dob egy kockát, és mire felér, korong lesz belőle… Mellesleg olyasmire is emlékszem, rajzolt  kupolás bazilikát, pontosabban a belső teret, ahol (pedig) az emberek emelkedtek el a széksorok közül. A köztes térben csak szorványosan, kevesen emelkedtek, viszont felül, a lezárt kupolásnál, óriási volt a tömeg és tolongás... 

 Mértani formák szimbolikájába futottam, hogy a négyzet korlátozott, merev, zárt, klauzáris emberi forma, a kör vagy gömb azonban természetes, teljes.

Később, - amikor már magam is festettem organikus-absztrakt formákat, lett  kutató orvos gyűjtöm.  Első, akit érdekelt az amit csinálok. Azért érdekelte, mivel saját biológiai kutatásainak mikróvilágára emlékeztette, és  meg is fogalmazta: Az élővilágban ritka az éles, vonalszerű, arra a kerek, letompított hajlított átmenetek jellemzőek...

Következő szembesülés, (amit említeni szeretnék,) Hegyi Csaba tanár úr előadása, aki tizenöt éve tartozik azzal, hogy valahol megiszunk egy sört.

Hegyi Csaba olyan absztrakt, nagyméretű képeket fest, ami -számomra,- nem tűnik a végső, kristályos -geometriai rendnek, formai és színkapcsolatok kifejeznek  valamiféle gondolatot.

Attól persze, hogy rokonszenves a művész, nem tagadom azt amit csinál, amit csinál azt valahogyan, tiszteletteljesen látom, de attól még nem az én irányultságom...

Hegyi Csaba lénye vett rá  vizuális-hermeneutikai megközelítésre. Félre toltam  előítéleteimet, és megkíséreltem empátiával befogadni a látványt.

Győrfi András festménye

Arra jöttem rá, ami  felszínen túlzottan  elvont, matematikai, az a merevség kissé mélyebben, szín-dinamikákban, formaviszonylatokban oldódik, valahogyan feloldódik.

Megfogalmazom másként.

Nem  puszta felületi látvány tetszik, hanem amit kivált, a megértés.

Hegyi Csaba arról beszélt, hogy  kör univerzális absztrakció, és jól tudja, az univerzalizmus körüli vita nincsen lezárva. Erről van szó. Soha nem is volt...

Evidens, hogy beugrik vallás és Arisztotelész.

 Az arisztotelészi logika teteje az álltalános (absztrakt)és alja az egyedi, konkrét. A kettő között tudunk érvényes kijelentéseket tenni, ami pedig a logikai rendszeren túl megy, -bármilyen irányban,- az spekuláció.

Nem tudom, miben áll  univerzalitás körüli vita, de sejtem abban, hogy van aki a kör álltalános, hallhatatlan hatalmában hisz, és olyan is, aki az egyedi lét véges mivoltában mond annak ellent, hogy valakik kristályos, redukált geometriák közé próbálják szorítani  élet megannyi viszonylatát.

 Már ott is vagyunk!  Liberalizmus kocka,  konzervatizmus kör?! 

Ott is vagyunk! 

Voltak történeti idők, amikor ezt vagy azt az oldalt túl tolták, polarizálták.

 Nem is látszik, hogy  dolog egy egész két oldala, hogy szituáció függően hol ilyen, hol olyan megoldásokat választunk. Hogy egyetlen ember, mondjuk hitében konzervatív, azonban szociális értelemben megengedő…

Így értünk vissza Bruegel festményének geometriájához, ahhoz a kulcshoz ami megmutatja, mire jutott  festő négy évszázada  univerzalitás körüli vitában?!!!

Győrfi András festménye