Karel Balcar festménye

 Három tanulmányt olvastam el összesen Pieter Bruegel: Vadászok a hóban festményével kapcsolatban. Kettőt a DalyArt Magazinban.  Ezek voltak a figyelemfelkeltő inspirációk.

 Legalaposabb munkát a magyar S Nagy Katalintól szedtem le a net-ről, és azt gondolom ennyi egyéb megközelítés elégséges is.

A maga művtöris beállítottságával valamennyi írás hasznos, számomra leginkább azért, mert kiegészítő nagyításokat publikáltak  festmény egyes részleteiről. Ezek a részletek felületes rátekintés alkalmával észrevétlenek maradnak, -úgyszólván nincsenek is,- ezért csupán  álltalános, elmosódott képzet marad hátra.

Azt valamennyi ellemző észrevette, hogy kép első észlelete idilli. 

 Meghitt téli hangulat akkor ér véget, amikor  festmény egyes részleteit külön-külön is felmérjük. Differenciák ellent mondanak a felszínnek, álltalánosból áthullunk  egyedi történések, a lehangoló táj és évszak egyediségébe.

Brougel meglehetősen komplex szimbólumai – mint minden más szimbólum olyan mélységben fejthető, amennyi kulcsot megtalálunk, és feltárás közben belebotlunk a kép és önmagunk zsákutcáiba. Mindig maradnak és képződnek kérdések,  kihívások.

Nem tudom ki hogyan van vele, adott festmény megjelenésében bármennyire tiszta és harmonikus, jelentésében ellenállást fejt ki, -pont úgy mint  szerelemben,- mindig is marad titok.

Unokatestvérem számítástechnikát tanult, és rengeteget játszott a Quake nevű számítógépes, lövöldöző játékkal. 
Ez a játék ikonikusnak számított.  Rokonomnál tapasztaltam első ízben, hogy mennyire bele tudta élni magát. Kiabált, káromkodott, lihegett és durván asztalhoz csapkodta az egeret...

Később magam is rengeteg időt töltöttem  útvesztők bejárásával, átjárók keresésével.

Valami olyan története volt a játéknak, hogy  idegen bolygón az emberiség gyárat épített, ahol cyborgokat állítottak elő, genetikai kísérleteket folytattak. Valami azonban félre sikerült, és a gyárat ellepték a zombik. 

Egy-egy szekció megtisztítása után meg kellett találni a következő  játékszintre átvezető  átjáratot. Amikor végleg elakadtam, unokatestvérem megmutatta, hova kell beírni a -nem nagyon közkézen forgó- csalási parancsot.

 Megjelent az „isten-mód”!

 Játékos repülni tudott  virtuális térben, át tudott menni  falakon, el tudott távolodni a kisértet-gyártól, aminek megjelent  perspektivikus tervrajza.

Ez a mintázat úgrott be, amikor Bruegel óvoda-városának szituációi megmutatkoztak, egyik vezetett a másikig, közben egyre világosabb lett a festő módszere és világlátása.

 Festmény egyszerre kivül és belül, távol és közel nézet....