Bruegel: Vadászok a hóban

Fontos megállapításhoz értünk.  Vadászok köztes világba lépnek, a külső világban haladnak, azonban befelé figyelnek,  külső világ belső reprezentációját is látják.

Amennyiben komolyan vesszük a cégéren, hogy Hubertet - a vadászt-  égi hatalom szent életre hívta el, - csodálatos szarvason keresztül,- akkor a három vadász szítén rálépett individualizáció útjára.

Jung leírja, hogy aki odafigyel  álmok üzenetére, annak a jobb agyfélteke egyre tisztább üzeneteket küld. Az álmok asszociációs láncai elvisznek  belső elfolytásokig, félelmekig, feszültségekig. Szembenézés nem kellemes élmény, (pokol?) azonban  blokkok tudatosításával egyre több pszichikai energia szabadul fel. Egyre kevésbé gátolt  szellemi, gondolati élet.

Ezt a folyamatot nevezik individualizációnak.

A meditatív lét, ima, elvonulás, befelé figyelem kivon  köznapi élet hiátusa alól, láthatóvá válnak gyengeségek, bűnök, okok és okozatok.

Bruegel festményén ez a folyamat éppen elindult,  festmény színesebb oldala a köznapi élet, a völgy pedig a lefagyott belső világ.

Játék a jégen (játszmák?!), ahol a jég megfagyott víz, tehát fagyott érzelmek. 

Ház -mint mondtuk,- mi magunk vagyunk. Ha a tűz a ház elött ég, az kifelé mutatott, külsődleges érzelmek, kifele való élet.

Individualizáció tükrében,  belső tűz a külső ellentéte. Elszabadulása megsemmisüléssel fenyeget, ezért ott nem szítani, oltani kell ! 

Bruegel azt látatja, amit  adott pillanatban  vadászok látnak. Amit látnak, amit Bruegel lát, és amit most mi is látunk, az drámai!

Amikor idáig értem, megvallom úgy éreztem, hogy Bruegel világképe végtelenül pesszimista! Kerestem és nem láttam meg  feloldozást,  megváltást!

Azt kérdeztem magamtól, vallási elem, belső látás mennyivel haladja meg Hemingway vadászának intellektuális, végső felismerését?!  (Kilimándzsáró hava)

A hős ott egy intenzív élet nyomait követné, találkozik a szerelemmel.  Szerelmet, értékes életet rossz nyom követése miatt elveszíti. Amikor rájön tévedésére visszafordulna, korrigálna.  

Megvilágosodás túl későn érkezik, elfogyott az életideje.

Körülbelül itt zártam volna le  kép elemzését, és mivel nem láttam(!) a megváltás jelét, maradt bennem egy igen rossz érzés.

Ez történt Gyermekjátékok meggondolásának a végén, bár ott már korábban volt  elakadásom.

Akár annak a festménynek esetében, most is jött egy álom. Jött egy álom, ami kimozdított a holtpontról….