A tudatosság bejárata hova kijárat  80cm x 80cm

A befejezett kép nincsen egészen befejezve. Abban az értelemben nincsen, hogy mint oly sok más festménynél, száradás közben meglátok javítani való részeket, és utólag kisebb nagyobb korrekciókat végzek. Ez az útómunka nem megsporolható, bár időben kitolja a lakkozás és befejezés idejét.

Valójában fél évet is kellene száradni hagyni a vásznat, de ez galériák sürgetése miatt nem mindig van meg. A vékony festékrétegeknek, száradásgyorsító haználatának többnyire hátulütői vannak.

A konszepció az volt, mint sok más képi tartalomnál, hogy nem nagy színes felületeket hozok létre elkenéssel vagy csorgatással, hanem igen résszletessen kimunkálom a részleteket.

A mikró kimunkálás szinte órásmesteri precizítást igényel. Az így létrehozott felület közelítve is részletekre bomlik, viszont távolabbról ezek a részletek nem igen látszanak, illetve egybefolyva kirajzolják a formát.

Olvasom Elizabeth Strout: A nevem Lucy Barton-című könyvét. Van egy részlet, amikor tanár szerető összehasonlítja a nőt (főszereplő) egy jobbmódú tanárnővel, aki ugyan túlsúlyos, de drága ruhákat hord.

Azt mondja a férfi, hogy Lucynak van belső tartalma, a tanárnőnek viszont stílusa van. Lucy erre azt feleli, hogy a belső tartalom maga a stilus!

Lucy spontán értelmez, hogy akkor a duci tanárnőnek van tartalma és stílusa, neki viszont így semmi nem maradt...

Elizabeth Strout felvet valamit és úgy varja el a szálat, hogy nincsen elvarva, viszont az elvarattlanságnak vannak következményei...

Ezt a művészi elvarratlanságot méltányolt értéknek ismerem fel...