R Zs: bemozdulásos kép

Maradjunk Keserű Ilona Möbius szalagánál… Olyan ez a kérés mondat, mint, ha kijelentés lenne…Maradjunk a létnél!! De vajon van e úgy, hogy valahogyan nem a létnél vagyunk?!

Játszunk tovább!

Ahogyan a léttől távolodunk, azonnal megkezdődik a kanyargós viszonylatok szerveződése… De vajon távolodhatunk a léttől?!  Filozófiai gondolat… A létet csak közelíteni lehet különböző utakon, mélységben, összefüggésekben…

Itt értük be a nyitó mondatot… Úgy lépünk be, vettetünk a posztmodern káprázatba, mintha valaki, egy univerzalitás lény, akibe összegzőik az egyedi és álltalános(?!) oda belehelyezne, bevinne egy tükörterembe, és oda behozna még egy tükörtermet, na az lenne az értelmet meghaladó kaleidoszkóp, de nem úgy ahogy gyermek belenéz a csőbe, hanem úgy ahogyan behúzzuk óda magunkat.

Már van pár évtizede, -mintha tegnap, átlátni másik szálra, - hogy olvastam könyvet, (akkor még olvastam papír alapút is,) hogyan mászott elő a posztmodern szemlélet a modern metafizikájának romjai alól…

A szerző miközben remekül szemléltette, hogyan előzte meg a művészet a társadalomhoz kapcsolódó filozófiai világképet, bejárt heteken át a Természetrajzi Múzeum fotói és diorámái közé. Akkoriban az antropológusok fényképezőgéppel és azzal a modernista szemlélettel, hogy az indiánok ki fognak halni, kijártak terepre. Különös módon, az indiánok nem haltak ki, de az akkori fotókon, úgy lézengtek a saját mosolytalan kőkorszak végükben, mintha nem akarnának túlélni, a pusztulás vetülne rájuk, úgy, hogy néhány használati tárgy, kitömött állat kíséretében gyorsan bekerültek az üvegvitrinekbe.

Ez a múzeumba járó útvesztős gondolkodás, akkoriban nagyon tetszett, és nem sokkal később, rátaláltam internetes, művészeti megfelelőjére, a „Beinart” szürrealista kollektíva honlapjára.