Szürreál-vizuális mágia....

Rékai Zsolt - Festő Napló

Rékai Zsolt - Festő Napló

Felidézhetetlen

2021. december 18. - RekaiZsolt

Gyakran előfordul, és sokszor az emlékezethatárnál. 

Elmesélem az első esetet, ami bizonyosan  sokadik volt, de kivételesen fel tudom idézni a sorozatból. Részlegesen tudom csak felidézni, mivel amiről írni szeretnék, az éppenséggel a teljesség hiánya. 

Szinte bizonyos, hogy  emlékezés vakfoltjai mindannyiunknál megjelennek, és ez a töredékes tapasztalás, csak akkor idegesítő,  amikor valamit nagyon meg szerettünk volna jegyezni.  Az adott pillanatban, talán el is hittük, hogy sikerül, de azután hiába minden,  szituációnak legfontosabb része lesz felidézhetetlen, és  fragmentum maradványokból, már semmi nem állítható helyre.

Nem azt mondom, ez a jelenség mindig teljesen egyformán zajlik, vannak ilyen-olyan eltérések. 

Az a bizonyos ötlet, akkor támadt, amikor barátommal Budapest fele autóztunk. 

Talán festmény szituáció, formai megoldás jutott eszembe. Ami akkor bevillant, zseniálisnak tűnt fel. 

Barátom azt mondta, nyugodtan aludjak, még legalább  órányi út vár ránk. Esti fényekkel kivilágított városokat hagytunk magunk mögött.  Kocsi belső fényeinek hangulata, valamint  szélvédőn túli becsillanások ritmusa megmaradt, de másnapra az ötlet felidézhetetlenné változott. Olyan érzés volt, mint amikor valakinek adnak valamit, amire éppen szüksége van, azután elveszik... 

Ez a szellemi hiány élményének válfaja.

Később  barátom szintén mesélt hasonló esetet.

Reggel félálomban hallgatta a rádió műsort. A műsorban éppen megjelent könyvből olvastak fel részletet, és ebből tudta, hogy ez a könyv neki kell.

Természetesen teljes ébredés után, sem  szerző nevét, sem  könyv címét nem tudta előhívni.

Még aznap, amikor bent sétált a város főutcáján, meglátott egy könyvesboltot.  Bement, remélve, hogy beleolvasva  frissen megjelent kötettekbe, ráismer arra amit keres.

Némi idő elteltével odament hozzá a könyvkereskedő.  Megkérdezte, miben tud segíteni? Egyszerűen nem tudta megmondani, a valóság pedig feloldhatatlanul furcsán hangzott volna.

Kiment az utcára. Bement a következő üzletbe és vett feloldásként egy bonbont. Kicsomagolta  sztaniolból és egyetlen mozdulattal a szájába tömte... 

A bejegyzés trackback címe:

https://rekai-zsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr316787570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása