Mára túljutottam  második absztrakt festményen, és valójában  esőn sem, talán ezért vagy éppen ennek ellenére a cím korlátozása. 

Arra jutottam, tudatos a dualításnak hiába azon része, mire kissé gyanakodva szoktak nézni,  néha fel ís róják, hogy túl sok, és hol marad  érzelmi rész?!...

Amennyiben tudatos, az ahogyan jelen vagyok adott szituációban, és azt ami inteligens beleolvasztom, akkor az értelmi és érzelmi inteligencia hiába poláris, átkeresztez. 

Tudatosság bejárata, a jelenlét bejárata. 

Átmehetünk rengeteg kapun, azt képzelve - megélést új módon tapasztaljuk, festjük, értelmezzük...

A "Tudatosság bejárata" ezekszerint festményválasz látképére (terrénum) néz, ami ötudatlanul megadott válasz,  átkeresztező válasz, potenciálok  meglétéről éppen úgy árulkodnak, mint fontos járulékok hiányáról.

Második festmény  címe Mentális függöny.  

       Képet úgy festettem végig, hogy nem tettem fel semmiféle kérdést, nem jelentkezett késztetés, értsem mi ez, honnan jött és miért.

Így utólag azt látom, szinte didaktikus. A múlt tudatosából indul és miközben egyre inkább formát nyer, differenciáit tekintve elmerül a pozítiv tudattalanba.

Ez a festmény inkább ablak mint kapú, de rálátás tekintetében, -mint minden absztrakció,- kivülről való nézet, egyszersmind beléphetés is, feltáruló belelátás, bejárás.

Azt érzem, ha nem vagyok elégedettlen az "Absztrakt 2" címmel, marad az egész, úgy ahogyan van. 

 Itt van  könyves történet, ami  barátomtól vett történet, -párszor már elmeséltem,-aki félálomban halotta a mű tartalmáról való rádiós beszélgetést, de felébredve már nem emlékezett, és így a könyvesboltban sem tudtak segíteni neki.

 Barátom történetét is önmagában fogadtam el, pedig álomban, szürreális nyelvben, analógiák nyelvén  könyv, sorsunk leírását jelenti.

Nem nagyon régen, olvastam könyvismertetőt, főhős festőnő szexuális élményeiről beszél pszichologusának. Kiváncsi lettem volna, hogy mit lehet írni ebben a témában, de annyira azért nem, hogy elmenjek miatta könyvesboltba.

 Könyvesboltba nem mentem el, de amikor könyvtárban megtaláltam Vadadi Adrienn: "Emlékfestés" című könyvét, már mindjárt megvolt  beazonosító ráismerés.

Az emlékek pszichologiai feldolgozása, -főleg könyv formájábn,-valóban kissé emlékeztet  festés metódusára, vagy legalább is  festés egyfajta nézetére, ami kirakat is, érzéki is, exhibionista , meg gyógyító....