Amikor a pécsi Hellcoteq-ben dolgoztam, -jellemző módon az őrhelyeken,- rengeteg Rammsteint halgattunk. A "Sonne"-nak videója is érdekes, hiszen az ember néha(!?) belekerül abba a helyzetbe, hogy törpék egyikének érzi magát, és ilyenkor - ha mást nem is,- megtanul korlátlanul kompenzálni. Persze erre azt mondhatja valaki, ha "Kukának" érzem magamat, vagy akár "Tudornak", akkor annak a szerepnek vagyok a foglya... Az ember bármilyen karakter foglya lehet, és nem kell meglepődni, ha Hófehérke egy nap azzal áll elő, -amit mindig is sugalt,- hogy ebben a marketing-mesében ö nem "Törpilla"....
Hamvas is eszembe jut, egyik oldalon mindent magunkra veszünk, mindent elvállalunk: Igen-igen, szörnyű vagyok, borzalmas vagyok, de gondolj bele, nekem ezzzel a borzalmas lényiséggel kell együttélnem(!) Másik oldalon viszont azt mondom: -Ez sem vagyok, ilyen sem vagyok, az nem én vagyok...
