Abban az esetben, ha festő vagy, vannak korszakaid. A nagy korszakváltások megmutatkoznak  festményekben, és ilyen viszonylag ritkán következik be. 

Kis korszakaim gyakorta vannak és ezeket inkább szakaszoknak nevezném. Tegyük fel adódik ötlet, tapasztalat a változtatásra, amit ki szeretnék próbálni. Az eredmények biztatóak, és ameddig nem merül ki az indító elképzelés, előáll (az új) festménysorozat. Nyugtalanságra az ad okot, hogy tematika rutinszerű lesz, megjelennek  nyilvánvaló ismétlődések, úgy is mondhatnánk, feltűnnek  komfortzóna határai.

A mostani változtatás spontánul megjelenő kulcsgondolata, - az is lehetne(!)- nem mindegy milyen kortársakra: galériákra és festőkre figyelek. Akaratlanul (is) régebbiekhez képest, mások lesznek a preferenciák.

Mátyás Melinda -Angliában élő festőnő, - jó példa erre. A festményeit érdeklődve figyelem egy idő óta, facebookon barátnak van bejelölve, de csak minap kezdtünk el beszélgetni.  Beszélgetés kérdés nyomán indult el, amit Melinda  facebookon tett fel.

(Mátyás Melinda festménye)

"A Selyemút szuvenír a múltam egy darabja. A ma használt technikáktól eltérő technikákkal készítettem. Akkoriban gyakran festettem aktokat, de mostanában kissé eltávolodtam ettől a témától. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a változás a kulturális változásoknak köszönhető-e, vagy csak az én személyes művészi fejlődésemnek köszönhető."

Kíváncsi vagyok a véleményedre ezzel kapcsolatban. Festőtársak, észrevettek-e hasonló változásokat saját hajlamaikban? Vagy más a tapasztalatod?"

 A kérdésre adandó válasz, részben  saját kérdésemre adható válasz.

Alább mutatok egy festményt  művésznő mostani korszakából.Az alapmegközelítés benne van, csak sokkal oldottabb, szabadabb, kevésbé tematikus.

Mátyás Melinda: Reggeli örökké

Mátyás Melinda: Már jártam itt