„Május eleji adatok szerint a Fidesz–KDNP európai parlamenti listáját 2,2 millió ember támogatná a teljes népességen belül, míg Magyar Péter Tisza Pártjára 1,5 millióan szavaznának – derült ki a Závecz Research friss közvélemény-kutatásából.”
„Donáth Anna, a Momentum elnöke úgy látja, hogy a „magyar illiberalizmus példaként tekint Kínára, és a magyar társadalom és a magyar politika kínai típusú átszervezését tartja kívánatosnak”.
Míg külföldön már februárban is nagyon fontos árverések zajlanak, idehaza rendszerint csak májusban pörög fel az aukciós szezon. A nagy kérdés idén az, hogy „begyűrűzik-e” hozzánk is a nemzetközi piacon tapasztalható visszaesés.
Art Advisory Budapest
A bejegyzés képeit AI-val generáltam.
Tova gyűrűző hatás...
Egyszer azt olvastam, Amerikában valaki kinyitotta egy örökölt ingatlan garázsát A garázs tele volt festménnyel.
Festmények nagy sikert arattak, miközben a művész vélhetőleg azt képzelte, nem eléggé jók, vagy kitudja mi lehetett az oka,(?!) hogy az önkifejezést ennyire személyes ügynek gondolta.
Véget ért a „Köztes” című kiállításom.
Bizonyos értelemben soha nem értem el ekkora sikert, ha látogatottságot nézem és azt, hogy mi mindent írtak a vendégkönyvekbe.
Természetesen mindig vannak felhangok, de posztmodern káprázatot az sem tudja aláásni, hogy káprázat, és akad akiben ez dühöt generál. Kialakít eltakart, vissza-folytot, transzformált reakciókat, amelyek alig érzékelhetően, de mindig-mindig jelen vannak. Néha (máskor,) nagyon is mérhető módon, de ez normálisan (antinormálisan) emberi, és csak annyit mutat meg, hogy még káprázat korszakában sem minden „kerek”.
Ellenpontként: talán a második csoportos kiállítás jut eszembe, -amin részt vettem,- és így csak közelitőleg a másik pólus. Ez a pólus pedig időbeli.
Galériás még új volt, és - nagyon határozottan,- összekeverte az értékeket, érdekeket és szekér-táborokat. Nagyon kedvemre való volt!
Három nagyméretű festménnyel szerepeltem. Mivel még megnyitó kezdete elött láttam „felhozatalt”, csupán arra figyeltem, hogy saját festményeimet hányan veszik szemügyre, és milyenek a reakciók.
Megnyitó után odajött hozzám frissen végzett festőnő, aki elegáns ruhákban, luxus környezetbe festette saját magát. Úgy hatott, mintha az angol királyi családhoz tartozna.
Ez a „hercegnő” nyár közepén úgy gratulált, azt hittem, azonnal elkezd havazni….
A mostani „siker” görcsoldóként (is) hatott. Arra jutottam, és ennek már voltak előjelei, mi lenne, ha a „kereskedelmi szempontokat” úgy állítanám át, hogy havi három kép helyett csak egyet festenék. Egyet, de azt nem külső és nem marketing szempontok szerint?!
Ilyen harmadik képekből volt megrendezve a „Köztes”.