Lisa Yuskavage művészetének megértéséhez tekintjük át az amerikai művészet fejlődését,a pin-úp lányok és a női emancipáció párhuzamait, aminek végén az egyre merészebben rövidülő ruhák lekerülnek a női szabadságot megtestesítő sztárokról. 1953-ban Hugh Hefner megérti a fotózás jelentőségét, és Marilyn Monroe elhíresült fényképével megjelenik a Playboy magazin.

Azt lehet mondani, a rajzolt lányok lekerültek az ágyak feletti falról, a korábbi pop kultúrás érdeklődés megszűnt irántuk, és a fényképek, poszterek átkerültek a garázsok falaira.

A pin-up azonban nem tűnt el, tovább él divaton belül és megjelenik retró művészi ábrázolásokban is. Ez a fajta vonulat éled újjá, íródik felül Lisa Yuskavage festészetében.

„Nem tudok nem nézni a lányokra – nem tudom megállítani magam, ahogy ők sem tudják megállítani szabadesésüket a vadabb mutációkba. Ebben visszatükröződnek önmagunkban keletkező legzavaróbb képek, (képzetek) amely a látás egyik alapvető eleme – nem ép nézőként, hanem idegesítő passzivitással, a vizuális szemlélődés megtestesítőjeként, ami én vagyok, de a lányok is, a festendő festett modellek is részesei a szituációnak…”

:írta egy kiállítás után Faye Hirsch művészettörténész és kritikus.



„Amikor elkezdte a művészeti tevékenységét, a figuratív festészet éppen kiment a divatból. Ma ez a kortárs művészet legnépszerűbb műfaja – Yuskavage pedig a művészeti világ élén áll.”

 – Julia Halperin a Financial Timesban




Lisa Yuskavage festészete alapvetően  saját műtermében való létének ábrázolásával keltette fel a figyelmemet.

 Felkeltette a figyelmemet tekintettel, hogy a műterem élményét és képzeteit járjuk körbe. Lisa  képileg teszi azt, amit én szövegben szeretnék, képi narráció tárgyává teszi, hogy az alkotás helye és folyamata lehet olyan izgalmas mint bármi más ábrázolása.

 Az is kiderült, hogy iskolás korában modellkedett, így képi vízióiban, akár az álmokban, minden ö maga, és ez akkor is így van, ha nincsen így, és a kiindulási pont nem közvetlen múlt beli réteg, hanem valamilyen magazin vagy film. (Erre talán még visszatérünk, érdemes megvizsgálni, hogy Lisa tinidzser kora, az a hippi korszak, amire még én is emlékszem, a szexuális lázadásé, vagy úgy álltalában, lázadás a társadalmi konvenciók, az apák úralta gazdasági és politikai légkör ellen, amiből még a hermetikusan elzárt szocialista világ szürőin keresztül is tuljutott némi izelítő.)

Mellesleg a megfestett műtermek falán, gyakran látjuk Lisa korábbi festményeit vagy azok vázlatait.  

"Festményei azonnal felismerhetők abszurd arányú meztelen és félig öltözött nőkről, savas fényes tájakról, elképesztő enteriőrökről és hippi figurákról, amelyeket mintha vallási ikonokkal poroztak volna meg."

"Amellett, hogy figurái élvezik saját testiségüket, a túlvilágiság elsöprő érzete is játékban van. Yuskavage festményeit csábítónak, nyugtalanítónak és ironikusnak olvasták, míg a lágy pornóesztétikát – amelyet férfimagazinokból, például a Penthouse-ból kölcsönöztek – a múltban néhány feminista kritikát is kiváltott. Ettől függetlenül nem szívesen magyarázza vagy indokolja munkája értelmét."