"A Hazai Attila Alapítvány a Margó Irodalmi Fesztiválon, 2021. október 16-án jelentette be, hogy a szakmai zsűri döntése szerint ebben az évben Zilahi Anna veheti át a Hazai Attila Irodalmi Díjat. A díjátadás október 20-án lesz a Nyitott Műhelyben."-olvasom a Litera-ban.

Anna az unokahúgom lánya, tehát másodunokahúgom. Emlékszem, amikor Pécsre költöztek Orosházáról, és talán első gimnazista lehetett. Azonnal figyelni kezdtem a dolgaira, hiszen remek blogot írt, és ha nem is az irodalmi, de az íráskényszer génjét magam is hordozom. Sokáig el sem tudtam dönteni, írni szeretnék e jobban, vagy pedig festeni. A festés - gondolom, - apai ágról ért, és minket, Annát és engem  a jelenlétben, tetszik, nem tetszik „szondilipottal” táncoltatnak az őseink.

Anna rendszeresen elküldte a novelláit, és ezek a novellák kétszeresen, sőt többszörösen személyesnek hatottak. 

„Zilahi Anna 1990-ben született Pécsett. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok alapszakán (2011), és nemzetközi gazdálkodás mesterszakán (2015) végezte, ez idő alatt egy évet Párizsban töltött Erasmus-ösztöndíjjal. 2015-től a Bécsi Iparművészeti Egyetem transzmédia-művészeti szakon tanult, ahol 2021-ben diplomázott.

A bálna nem motívum című verseskötete a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 2017-ben.”

Litera

A bálna nem motívum kötet verseit csak lassan dolgoztam fel, naponta egyet olvastam, és leírtam mit vált ki belőlem. Ez így nem pontos megfogalmazás. Kibontottam az élményt, amit kiváltott belőlem… És még ez sem a helyes felidézése azoknak a heteknek. Amennyiben azt írnám, hogy dekonstruáltam azokat a szakaszolt gondolatmeneteket,  három sor után, újólag ért meglepetést, közelebb járnék az igazsághoz, de gyorsan hozzá is füzöm, a dekonstrukció számomra nem valamiféle ízekre szedése a műveknek, -Derrida szerint sem az,- hanem a mű általi elsodortatva levés, amit a teljes lényemmel úgy élek meg, ahogyan vezetve hagyom magamat, nem pedig belehurcolom a magam metafizikai tárgyait, más perspektívái közé.

Mindez meg is fordítható, ám amikor nagyon közel megyünk a vizsgálat dolgokhoz, megjelennek a paradoxonok és késztetést érzek képi zavarokra….  A képek kiforgatására, összezavarására.

És ez még mindig a „metafizikai rémület” hatása, hogy miután beléptem más világaiba, azoknak színei belefolynak az enyémbe.

Tegyük fel, most megkérdezed: mi történne, ha szöveg vagy vizuális dekonstrukció helyett hagyományos irodalmi vagy esztétikai elemzésekkel élnék?!  

Ha így tennék,  belső világom tele lenne éles szeglettel, vörös ládákkal, - ezt a hasonlatot Győrfi András festő szürrealitás "nem-motívumai" közül szedtem (dekonstruáltam?!).