Gideon Rubin festőművészre az amerikai művészeti magazinban bukkantam, ahol új kiállítása kapcsán szerepel: "A nap is felkel" megnevezéssel. Mindig is néztem, mi történik a nemzetközi művészeti életben, és Rubinnal kapcsolatban az arctalanság tűnt

fel. Mindez számomra azért érdekes, mivel gyakorta a képeimen az arcot hagyom érintetlenül és a kezeket, ameddig minden mást stilizálni szoktam. Ez bizonyos értelemben hasonló, más vonatkozásban pontosan fordított képi megoldás... Ilyet egy művész soha nem tesz véletlenül... ! A magazin így fogalmaz: "Rubin újra gondolja az emlékfoszlányokat körülvevő kontextust, olyan felismerhető jelenetekbe vonva a nézőt, amelyek elutasítják a felbontást, és szándékosan homályossá teszik a narratívát és főszereplőit." " Rubin magányos figurái elvesztek a szemlélődés pillanataiban, de az arcvonások hiánya elfedi a hozzáférést a végleges jelentéshez. Rubin bevallja, hogy szívesen műveli ezt a szándékos befejezetlenséget; az így létrejövő képek az idő pillanatainak festői pillanatképei, amelyek közönségesnek és sajátosnak is tűnnek."

Rubin ha úgy tetszik tudatos, de abban az értelemben az, hogy a befelé figyelés közben azt látja, ahogyan a világot látja... A tudatos szó nem is helyes, inkább intelligens és érzékeny...