Bruegel:Gyermekjátékok (részlet)

Körkörösen haladunk. Időnként vissza kell térni egy-egy motívumhoz, mivel idő és bejárás, meggondolás kell az összefüggések felismeréséhez.

Azt is tehettem volna, hogy a bejegyzések helyett cetlizek, jegyzeteket írok, és amikor kimerítettem a művet, -ami maradéktalanul nem történhet meg, - akkor írok valami olyasmi tanulmányt, mint Irina Diana Calu . A tanulmány össze-szedettebb lehetett volna, kevesebb benne  kerengés, kóválygás.

Nem tudom, lenne e türelmem olyat „játszani”, hogy nem építem be a "rájövés spontaneitását".

 Filozófus barátom, aki néha meghívott abba az iskolába előadni, ahol ö is tanított. Ilyenkor az ember felkészül, igyekszik nagyon összeszedett lenni. Második, harmadik alkalommal a gyerekek elhiszik, a „fazon” nagyon okos, hiszen koncentrált, kerek dolgokat mond, magas-kultúrás témákban jártas.

Ezt a fajta bevett okosságot inkább kihagyom.

A homokdomb hármasa, a mélybefúrás kincskeresésért, vagy a ki-kit húz le, ki kerül a másik fölé, egyszerre természetből fakadó szerep (zöld), érzelmi késztetésekből (piros), azonban felnőt korban leginkább egzisztencionális alapstratégia marad. Ez az alapstratégia tömegkultúrás, álltalános, sokféle variációba ágyazódó. Barna a föld színe, a föld nehéz elem, termékeny, megtartó de megkötő ereje nagy. Az ember jár rajta, ezért álomban a láb gyökér szférához tartozó. Gondoljuk meg a cipő mennyire árulkodó lehet, valaki társadalmi helyzetével kapcsolatban, vagy mennyire kifejező a köznapi számlanélküliséget kifejező „mezítlábas” kifejezés.

Az egzisztencionális stratégia adott pillanatban alapvető, fontos. Fontos, azonban megalapozott szellemi magaslatokban, időtávokban látszik  időbeliség, mulandóság. Minden csupán átmenetileg a mienk, és amikor a bomlás verziói kerülnek előtérbe, akkor mondják: a kincsek és hatalom várai homokvárak, homokra építettek.

Amikor az „adj király katonát” néztem, megláttam a „kötélhúzás” pillanatnyi eredményét is, ki kit cipel, ki kinek a hátára képes felülni. Ez a helyzet úgy is visszatér, hogy az egymás hátán ülők húznak kötelet, társas hatalmi játszmákban vesznek részt.

A „goja viszi a fiát” ennek a "terhet cipelésnek" családibb, túlélést támogató szövetsége.