Rékai Zsolt: Vénusz születése
Mindent visszájára fordítani... Tulajdonképpen ott kellene kezdeni, a fonáknál, de ez a mi kultúránkban nem nagyon áll meg, eredeti nézőpontot vissza kell kódolni köznapi valósághoz.
Ez nem új, csak metafizikai kultúrán belül nehezen értelmezhető, kevesek(?) munkaeszköze….
Nem emlékszem pontosan! Duchamp-ot olvastam és megtaláltam az " Infrathin " kifejezést . A kifejezés nem lett pontosan definiálva. Duchamp magyarázatként annyit írt: Az Infrathin „egy most megüresedett ülés melege”.
Régi olvasmányomban mégsem ez a példa volt, hanem az: amikor két bársonylapot közelről egymásra ejtenek, infrathin a keletkező nagyon finom hang.
Ettől kezdve agyaltam kérdéskörön, és találtam részben idesorolható kategóriát, a határhelyzetet.
Amikor valaki utazik, és határon várakozik, elméletileg köztes helyen tartozkodik. A kiinduló országot elhagyta, az újba még nem lépett be.
Ez a „köztes” művészeti szempontból releváns.
A festés hasonlít „határon„ tartózkodásra. Sima utazó metafizikai élménye, felkészülés a papírok kezelésére, terepszemle, megnézi van e büfé vagy szuvenír-bolt, majdani vendéglátók miatt.
Érzékenyebb, élményszerű utazó befelé tekint és gondolatban összeveti a két ország eltéréseit, arra gondol mi hozhat új élményt. Gyakorlatilag mély érzékelés szempontjából ez már átlépési pont, energiamezők érzékelése, infrathin.
Politikusi szemmel, -kontextusba helyezve,- úgy is át lehet kelni határon, hogy a két világot egyenlőnek fogom fel, de azt is meg lehet tenni, hogy az egyik oldal koloniális érdekeit behurcolom másik oldalra. Nem érdekel a más, a saját érdekvilágomat terjeszteném ki. (Metafizikus szemlélet.)
A művész szintén működhet így, és a műve árulkodik, de úgy is tovább vihetjük a gondolatot, hogy nem a világ világaira gondolunk, hanem azon belül az absztrakt világokra.
Tegyük fel, le akarok festeni egy meghámozott narancsot. Narancs a gyümölcsök világát testesíti meg, és amennyiben nem a tízezredik álltalános narancsképzetből indulok ki, úgy kell a modellre tekintenem, mintha soha azelőtt nem láttam volna. Ilyenkor működésbe lép tudattalanban lévő kreatív én, egyszerűbben kifejezve: „eredeti látásmód”.
Közhely, hogy a gyerekek még így működnek. Gyerekek számára a világ felfedezés, dolgok mágikus erővel bírnak.
Amikor festményből intenzitás, különös varázs sugárzik, az is infrathin, köztes, varázslat…
