AI-val generált kép. Rékai.

Fontosnak gondolom, hogy ne ragadjak bele olyan vizuális nézetrendszerekbe, amelyek túlságosan a múltban gyökereznek, a jövő vonatkozásában pedig amúgy is csak tétjeink lehetnek. 

Az, hogy festő számára mi az ideális jelenlét szemlélet, azt a kérdést amúgy is csak az adott történetiség szintjén lehet feltenni.

Amikor kezembe került -vagy három évtizede-  Jürgen Habermas : ”Filozófiai diskurzus a modernségről, ” már olvastam tanulmánykötetet  posztmodernről. Habermas  akkoriban még hitt  modernitás menthetőségében, és megsemmisítőnek szánt kritikákat írt  akkori posztmodern filozófusokról.

Olvasmány arra volt jó, hogy megértettem, miféle történeti kerete volt  addigi életemnek, és már akkor elhittem, amit Heller Ágnes írt. Azt írta, hogy Heidegger van posztmodern delelőjén.

Amennyiben meggondolom ez háromszoros korszak szétcsúszás, amiből az egyik, akad filozófus aki nyolcvan, száz évvel késöbbre alapoz meg valamit.

Amikor valamennyire megértettem Heidegger lételméletét, igen fontos nézőponthoz jutottam azzal kapcsolatban, hogy  modernitás korszakából megmaradt piac az új korszak „régi” motorja, de a róla folyó diskurzus legfeljebb a tudomásul vehetőség kritikai aspektusa.

Ugyanakkor  posztmodern nézetrendszer nem egységes filozófia, körülhatárolhatósága ellenére sem az. Nincsenek „nagy elbeszélések”.  Metafizikai spekulációk korszaka lezárult.(?!)

Pár évtizeddel később, ma már  „posztmodern végét” emlegetik,  „poszt-posztmodern” korszakot, ami azért izgalmas, mert  modernitás elvi vagy részleges vége után, ezek szerint: „vég” végéről beszélnek, mint aktualitásról….

Hogy jön ez az egész  mesterséges intelligenciához?!

Úgy, hogy technológiai alapokra épülő globális kapitalista gazdaság: „kiber-gazdaság”, és ami mozgatja az a kiber-tőke. A „kibertőke” mindent magába nyel, mindent magába foglal, ráadásul mindent hihetetlenül gyorsan devalvál. Nem csak hagyományos tárgyak tűnnek el, de a metafizika tovatünésével megszűnt az „esztétika”. Az esztétika úgy tűnt el, hogy definiálhatatlanná változott.

(A ronda hordozhat igazságot, a szép pedig esetlenként pusztán csalétek…)

Előbb azt mondták, az esztétikai szép helyére a „fenséges” állt, mivel az egy érzés,  emberen túli fogalom, nem kreált spekuláció.

 A tecnologiai fenséges a posztmodern alapja!

Arról beszélnek, hogy kapacitásban nagyon gyorsan eléri  „mesterséges értelem” az emberiség kollektív tudásának volumenét, és már azon gondolkodnak, hogy ha betáplálták a világ összes adatát, ezt az „első falat” hogyan lehet túlhaladni?!

Igy már érthető, miért gondolom, hogy az AI emblematikusan posztmodern jelenség, -vagy, poszt-posztmodern?!