Keserű Ilonával élőben mindössze egyszer találkoztam. Érintőlegesen. Bementem a művészellátóba, a pécsi Aranyecsetbe, hogy festéket és festőszert vásároljak. Miközben nézelődtem, bejött egy szikár, idős, karakteres arcú hölgy, és festmény-tisztítószert keresett, de aztán az eladóval történő megbeszélés kapcsán, önmagával is megbeszélte, még a régebbi munkái sem annyira régiek, hogy restaurálni kelljen, legyen az majd más problémája....

Net-es fényképek alapján azonnal felismertem, a Pécsi főiskolán is tanító művésznőt, akinek a Nádor kiállítási romcsarnokában láttam utójára nagyméretű festményeit.

A szalag-gubancok úgy jöttek neki, hogy antik sirkövön látta, ahogy a fekvő alak vésete felett lebegett. Rájött, hogy  fekvő alak, a holttest, és felette az életlabirintus egymást átkeresztező, lejtő vagy feliívelő, magasabb szinten vissza-forduló, estleg alászálló útvonal mintázatát látja. Az "életélmény" után, már nem is nagyon festett figuratív képeket, gyakorlatilag az életműve a lét-beutazás ábrázolására épült. 

Tulajdonképpen  jelenlét pszichikai mozgás-irányai egyforma gyakorisággal érintik a múltat és a jövőt, sőt a jelen potenciál beruházásai  jövőbe dolgoznak elképzeléseket, így annak fontossága jelentősebb, mint amit a múltban már megalapoztunk.

Rékai Zsolt festménye.