A legtöbb bejegyzésem képzetén ott van a „reset” gomb. Napközben holt időben, -hogy élő idővé változtassam,-megnézem mi van a tudattalan tartalmaim között. Illetve ez azért még sem ennyire egyszerű. Ahhoz férek hozzá, aminek eléggé nagy az érzelmi töltése( energia tartalma) és meg akar mutatkozni. Ez gyakorlatilag az álom-metódus, ébrenlétivé változtatása.
Abban az esetben, ha nem tetszik amit valami indító impulzus alapján dekonstruálok, összetépem.
Ez történik a festményterveimmel is. Folyamatosan szelektálom, és most, hogy ennyire drága lett, karátba mérik a festéket és festőszereket, lebontom az elvétett vízuál-tákolmányokat, és legalább vakkereteket hasznosítom.
Ha most bárki is azt gondolná, hogy sajnálom műalkotásokra a pénzt, az irtózatosan nagyot téved. Volt (már) olyan időszak, hogy kiállításokra festettem, és valamilyen egészen más, polgári foglalkozásból került rá fedezet…
Mindez úgy jutott eszembe, hogy Lilla Messengeren küldött egy „ YouTube” linket. Riport Tenk László festőművésszel.
Tenk Lászót nem ismertem.
Tenk László festménye
Elkezdtem nézni a videót. Menet közben kiderült, nagyon is ismerem Tenk Lászlót, mivel a festészeti gyakorlaton keresztül pontosan olyan válaszokhoz ért-el mint jómagam. A „pontosan” pontatlan, mivel rétegeiben, mélységében rengeteg különbség van.
Történeti lehetőségekhez képest mégsem differenciák dominálnak, hanem a keretek. Ezek a keretek kéznéllévőségükben, láthatóságukban sem jelentenek semmit, ameddig tapasztalat személyesé nem teszi a lehetséges válaszokat.
Tenk Lászó festményei érdekes módon hatnak rám. Ismerve -most már,- a művészt, látom miféle fejlődést rejtettek, miféle válaszokat adtak… A festményekkel csak részlegesen tudok kezdeni valamit, ám számomra arra példa, hogy néha előfordul, hogy a vászon motívumai, egy érdekes, értékes lényt festenek a világba…
A festmény nem fontos, a művész élő látásmódja az ontológiai lényeg…
A művész érdektelen, az fontos amit hátrahagy, ami képes előre lendíteni a magaskultúrát…
Tenk László festménye
