Rékai Zsolt: Kentaurok
A szakma arról beszél, - mondhatnám konkrétabban: főiskolai tanár-festőművész (ismerős) nyilatkozza, - vizuális trendek lassan megváltoznak, hol figuratív kép kerülnek előtérbe, hol pedig az absztrakt.
Most éppen az absztrakt van elöl!
Nálam, amennyiben volt is váltás, az legfeljebb hangsúly eltolódás. Teljesen ösztönösen történt, sok apró, alig tetten érhető motívum összegeződött, és már hosszabb ideje megvoltak vázlatok, mire beérett, hogy festeni kellene ezekből a tervekből.
A színes akrilfolyatás, hajszárítós szétterítés és vegyszeres strukturálás engem nem tudott lázba hozni. A részletek megtervezése viszont meglévő gyakorlat áttétele, és erre tényleg csupán a „konstrukció” kifejezés érvényes.
A kialakított részletekből összeálló egész, akármennyire spontánnak tűnik, paradox módon, se nem teljesen ösztönös, rutinszerű, sem pedig abszolút értelemben vett tudatos építkezés. Azt tudom mondani, mindkettő és egyik sem.
Amilyen tudást és tapasztalatot erőfeszítésként begyűjtök és amivel kitolom komfortzónám határait, az a hosszútávú memóriából működik ki, valahogyan úgy, mint amikor valaki megtanulta az autóvezetést, és késöbb csak akkor avatkozik a rutinba, amikor teljesen új közlekedési helyzet áll elő.
Kezdetben kizárólag kiállításokra festettem, és nagyon ritkán vásároltak munkákat tőlem. Ez akkor változott meg, amikor művész ismerősöm beajánlott életem első kereskedelmi galériájába. "Selachimorpha Art Agency and Gallery" tulajdonosa Himorpha hónapokig figyelt. Kiválasztott három festményt, és ezzel a csomaggal keresztül vonatoztam a Dunán , egészen Kelenföldig.
Amikor szerelvény áthaladt folyó feletti hídon, kinézve csak a híd tartószerkezete látszott, ahogyan beleér fehéren habzó, piszkos-zölden mozgó víztömegbe. Horizontális sínpáron valómozgás tudata, ehhez a vertikálisan valószerűtlen látványhoz kötődött.
Az élmény úgy lett intenzív, hogy felidézte, mindezt álomban már megéltem… Az álom úgy vehető eredetinek, hogy ma sem tudom, esetleg korábbi utazás során begyűjtöttem impressziót és elfelejtettem. Amennyiben így történt, akkor az a tíz másodperc háromszorosan egyformán ismétlődött, ami meglehetősen valószerűtlen érzékelés.
Egészen mostanáig nem jutott eszembe, hogy álomnyelven fejtsem meg az üzenetet, ami Gallériában töltött éveim egészére vetíthető.
Álom néha szójátékokkal szórakoztat. Amikor színésszel álmodok, az a szerep -vonatkozó éber szituációban: szín ész!! Amikor pedig törökkel jelentkezik az álomélet, valamit eltörök.
A hullámzó Balaton, múlt érzelmi mozgását, a „bal” oldal destruktív tudattalan energiáit idézi.
Budapest pedig olyan központi társas hely, ami „bút” hoz és nem örömöt….
Mindezek ellenére, ha „Selachimorpha Art Agency and Gallery" -t egy destruktív érzelmi folyamnak fogom fel, nem az fontos, hogy merre visz (vitt,) a sodrás, hanem hogy áthidalás történt, és az áthidalás felettes rálátás.
A vonat gyors haladás ugyan, de csak a következő állomáson lehetett kiszállni.
Himorpha az agresszív, erőszakos, bevallotton „diktatórikus” marketing stílust képviselte. Galériájában megismert festők több ízben (is) elmondták, ebben a szakmában meglehetősen gyakori, hogy műalkotások létrehozóira úgy tekintenek, mint szükséges, ám lecserélhető eszközökre. Ennek megfelelően, „műintézmény” létszámának emelkedése hamarosan megállt és némi stagnálás után csökkenni kezdett.
Rékai Zsolt: Köztes
.jpg)
